Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

20 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormányévei. 1835. nagyszerű palotát, mely mintegy kétszáz ifjiít fogadhat kebelébe. A ház elkészült, de annak megnépesitésére még mindig nem tétettek készületek. A rendek, midőn e miatt felszólaltak, azon rövid választ vették, hogy a pénzalap elégtelen. Ok tehát kijelenték, hogy készek országúi megalapítani az intézetet; követelték mindazáltal, hogy az ajánlatokból gyűlt tőke eddigi kezeléséről számadás terjesztessék elejökbe. A kormány hosszú vonakodás után végre engedett. Álmélkodva láták e számadásból egyebek közt a rendek, hogy bár az intézet felállítva még nem létezik: a főigazgató, Petrics altábornagy, az aligazgató, vívó- és tánczmesterek s több házi cseléd mégis már 1808 óta kinevezve, folyton húzzák oly jelentékeny dijaikat, hogy egyedül a főigazgató díjazása fejében 162 ezer ft. áll a számlában. Ezen eljárás kétségtelenné tette, hogy a kormány ilyféle intézetet a nemzet által felállíttatni egyátaljában nem akar, s készebb elpazarolni a pénzalapot, mintsem hogy azt czéljára jutni engedje. Ennek oka részint azon bizalmatlanságban rejlett, melynél fogva nem szívesen látta volna, hogy számosabb magyar ifjú képeztessék ki a hadi pályára; részint abban keresendő, hogy a kormány, eleve is tudván, miképen a nemzet ezen intézetet minden tekintetben nemzeties irányban kívánja megindítani, mit maga ellenze, más ürügy alatt szándékozott meggátolni annak felállítását. Hogy a kormány valóban oda czélozott, megmutatta a következmény. Midőn ugyanis az ország rendéi kijelentették, hogy készek az intézetet országúi megalapítani, természetesen azon feltétel alatt, hogy annak alapszabályait a törvényhozás készítse el, vagy legalább a nemzetiség igényei szerint módosíthassa: a kormány aképen válaszolt, hogy az ajánlatot ily feltétel alatt nem fogadja el, s majdan a maga eszközeivel állítandja fel az intézetet. A kormány e válasza után mindenki meggyőződhetett, hogy a nemzet ismét hasztalan tette áldozatát, s az intézet soha