Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Első fejezet. Az 1832/6-ki országgyűlés második fele. 21 sem, vagy legalább nem a nemzet kivánatai szerint, fog 1835. létesíttetni. Es valóban a nagyszerű palota, mely majdnem másfél millió pftba került, még 1848-ban is üresen álla, tanúbizonyságául annak, mennyi akadályokkal kellett a nemzetnek küzdenie a haladás bár mely kérdésében. A kormány ezen intézet körüli eliárásának eervik fő A nemzeti " J cv nyelv hivataoka a nemzeti nyelvben feküdt, melyet a rendek a neve- ios divata, lés, tanítás közlönyéül kívántak tenni. És itt, ezen intézetre nézve, még csak hozhatott fel a maga szempontjából némi súlylyal biró érveket a magyar nyelv használata ellen, állítván egyebek közt, hogy az a hadsereg egységének felbomlására nyitna utat. Szükségtelen mondani, hogy ezen érv az önálló nemzet képviselői előtt semmi fontosságot sem nyerhetett. De még csak ennyi nyomó érveket sem vethetett a kormány a nemzet azon régi, 1790 óta több ízben szőnyegre hozott óhajtásának ellenébe, hogy a nemzeti nyelv valahára már az egész közigazgatásban behelyeztessék a maga természetes jogaiba. Mind e mellett most is csak igen szűk mértékben egyezett meg e nyelv hivatalos divatának terjesztésében. Az új nyeremények e tekintetben összesen csak a következőkből álltak: 1. A törvény ezután a latin szöveg mellett magyarúl is szerkesztetik; kétséges értemény esetében a magyar szöveg tekintendő eredetinek s elhatározónak. 2. A pereket a királyi tábla előtt magyar nyelven lehet folytatni; s ezekben az ítélet is ugyanazon nyelven hozassék. 3. Minden hiteles kiadásokat magyarúl lehet szerkeszteni. 4. Hol a gyülekezethez magyar egyházi beszédek tartatnak, ott az anyakönyvek is magyarúl írassanak. 5. Az ó-aradi oláh tanító- s papképző intézetben a magyar nyelv is tantárgygyá tétessék. — Valóban nem lehet vádolni a törvényhozást, hogy az országban lakó más nyelvű népekre ráerőszakolta a magyar nemzeti nyelvet; már fél százada telt pedig, mióta a nemzet a maga élő s az utolsó évtizedekben a képzettség magas fokára emelt nyelvét óhajtá a közigazgatás és nevelés orgánumául látni a holt latin helyett.