Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Első fejezet. A mozgalom új tényezői. 211 élet minden ágazataiban szembe tűnt, lelke túláradó örömében i84o. szinte túlságos magasztalásokkal kezdé elhalmozni a haladásnak indúlt nemzetet; diadalt harsogott, bár az még csak ' a kezdet stádiumában létezett. S komolyabb Íróink és államférfiaink részéről bizonyára nem volt alaptalan a panasz az érzelmek ilyféle túláradásai miatt. Nemcsak az ilyesekben szigorú Széchenyi, hanem még Wesselényi is szót emelt e korai, túlságos magasztalások, dicsőitések ellen, melyek az önhittségre, elbizakodásra különben is hajlandó nemzeti jellemet rontják, a jobbra s többre törekvésben megállíthatják. — E hizelgéseket, e korai, éretlen dicsőítést Wesselényi nem kételkedék mívelődésünk legártalmasabb mételyének, előhaladásunk egyik fő akadályának bélyegezni 1). De ezek mellett számos oly elmeműveket is mutathat fel e korszaki költészetünk, kivált az eposzban és a lyrában, melyek bár mely más európai irodalom e nemű remekjeivel kiállják a versenyt. Költőink fényes koszorújából, mely Vörösmarty, Czuczor, Bajza, Garay, Erdélyi, Székács, Vachott Sándor, Tompa, Petőfi, Arany stb. nevekből fonódott, Vörösmarty és Petőfi emelkedik ki első nagyságú csillag gyanánt. Vörösmarty egyiránt Vörösmarty nagy az eposzban és lyrában. A már fentebb is említett Mlbdl-K „Zalán futása", „Egerje", „Cserhalma", oly művek, melyek nemcsak a művészet barátait ragadják csodálatra s bámulatra, alkotásuk eredetisége s ezer meg ezer szépségeik varázsa által; hanem egy nemzetet lelkesítettek az érzelmek heve, nagyszerűsége, nemessége által. A lyrai költészetnek az egyszerű daltól a balladáig, a népdaltól a bölcselő költeményig egy neme sincs, melyben ő halhatatlan műveket nem teremtett volna, melyeket szintúgy példányokúi mutathat fel a művészet, mint a maga legnemesebb érzelmei megtestesített kifejezéseinek, egész kora s iránya képviselj Balitéletek, XXIX. 14*