Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 1G3 kiváltságok bilincseit lerázva, a nemzeti erőt munkásságra ébreszteni, fejlődésre vezetni törekednek; hanem azok, kik a törvényszerű haladásnak természetes mozgását is veszélyes mozgalmaknak tekintve, a hatalom törvénytelen eszközeivel kivánják meggátolni. Remélni lehetett, hogy a kormány ekként meggyőződvén, óvakodni fog jövőre a közvélemény szavát elfojtani vagy mellőzni s a nemzet bizodalmával könnyelműleg játszani. A köz örömben szívesen megfeledkeztek a rendek azon keserűségekről is, melyeket bennök a főrendek makacs ellenszegülése ébresztett, melylyel a nemzet közkívánatának a fejedelem elébe juthatását meggátolták. A kiengeszteló'dés, mely ennek következtében egy részről a nemzet s a kormány, más részről a két párt közt az országgyűlés végnapjaiban megtörtént, szebb jövendő reményével kecsegtette a hazafiak kebelét. Wesselényi Miklós, midőn utóbb Grsefenbergből szabadon visszatért, Kossuth Lajos, midőn budai börtönéből kibocsáttatott, diadalünnepélylyel fogadtattak a főváros lakosságától. Csak a spielbergi várbörtönből hazaérkezett Lovassy László tekintete zavarta a köz örömet. A lánglelkű ifjúnagy reményekre jogosított szelleme iszonyatos börtönének súlya alatt már fogsága második évében megzavarodott, s csak mint tébolyodott nyerhette vissza szabadságát. Sajátszerű volt a megtört lélek betegsége: bizonyos pontig megtartotta lángeszének világát; s míg nyugodt vala, mind irni, mind szólani igen ékesen tudott; a beszéd közben hevülő phantasiája azonban mind borzasztóbb képzeményekre ragadta megzavart szellemét, mikor aztán holtak lelkei, síri kisértetek gyötrék a szegény ábrándozót. Az undor, melyet benne a fogságában táplálatára nyújtott éldelhetlen eledel ébresztett, azon szokást tette sajátjává, hogy két-három napig sem vett magához tápszert; midőn pedig aztán az éhség ösztönétől legyőzetett, bámulatosan sokat evett; de eltelvén, újra fogadást tett, hogy azután két hónapig nem 11*