Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Második könyv: Az alkotmány helyreállitása. A reformmozgalmak kezdete

ElsŐ fejezet. Az 1825-ki országgyűlés. 143 Az udvar eleve is tudhatá, hogy az országgyűlésen élénk, zajos ellenzékkel leend dolga; tudhatá, hogy egy hosszú, keserű panaszárt kellend hallania törvénysértései Az -udvar magatartása. 1825. czélba Tétetnék, arról a n. megye rendéit, veendő új utasítás végett, azonnal tudósítsák; egyébiránt pedig a mostani felette nagy és úgyis be nem szedhető hátramaradásoknak és restantiáknak megsemmisítését, s ennek következtében a portáknak niegigazítását kívánván, a n. megye rendéi a megyében történt szomorú esetekből, — a midőn t. i. a katonaállítás s a közadónak conv. pénzben való megvétele az országgyűlésen kivűl kir. Commissáriusok, és katonaság által erőszakkal eszközöltetett, a vármegye háza fegyveres kézzel elfoglaltatott, a tisztikar őrizet alá tétetett, és a gyűlések eltiltása mellett a protocollumok és jegyzőkönyvek megsemmisíttettek, a n. megyének hiteles pecsétje erőszakkal elfoglaltatott, egyes személyek a kir. Commissáriusok által rendkívül meghiteltettek, és így a vérek és atyafiak is, egymás ellen való bizodalmatlanságba és gyülölségbe helyheztettek; — mindezekből vett mély fajdalmokat el nem titkolhatván, azokat ő fölsége atyai színe előtt leborúlva és a legmélyebb jobbágyi tisztelettel, oly alázatos kérelemmel kinyilatkoztatni bátorkodnak, hogy a midőn egy részről a törvények szentségének fentartását szivükön viselik; más részről meggyőződve lévén arról, hogy a királyi szék dísze és dicsősége a haza alkotmányával elválhatatlanúl egybe legyen kötve: semmitől inkább nem irtózhatnak, mint hogy feddhetetlen hívségök, legmélyebb jobbágyi tiszteletük, és ő fölsége szentséges személye iránt viseltető határ nélkül való ragaszkodások valaha ismét, avagy csak távolról is kétségbe vétethetnének. — Ugyanazért az országgyűlésnek, a melyen t. i. az ő fölsége előadásai s az ország kérelmei és kívánságai időről időre előterjesztethessenek, minden harmadik esztendőben, vagy ha a szükség úgy kívánja, még előbb is leendő tartását; — a helytartótanácsnak törvényes tehetségébe való helyeztetését; — a dicasteriumoknak, magános különös votumok elmellőzésével, és az ország nagyjainak leendő kihallgattatását; — a titkos praesidialisoknak* és patentálisoknak megszüntetését, — és ezeknek nemcsak az Ítélőszékek, hanem a jurisdictiók által is rendelendő el nem fogadhatását; a feladók és vádlók ellen hozott 1805-ik évi V. t.-cz. szoros megtartását, és azoknak a kik a törvényes úton kivűl megbüntettettek, attól való fölmentcsöket, s ezentúl mindenkor csak a törvény útján való megbüntetéseket; a megyék között való levelezésbeli szabad értekezésnek, melynek eltiltásából legközelebb is a megyék között való különböző értelmek következtek, — megengedtetését; — és szóval mind azon közfalnak, a mely eddig a nemzet szavának a kir. székhez és a legkegyelmesebb fejedelemnek atyai színéhez való juthatását gátolhatá, megszüntetését, jobbágyi alázatossággal kérik, és követ urak az ország rendéi elutt sürgetni fogják."