Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 71 Mi a magyar most? — rút Sybarita váz. Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Kak palotát heverő helyének. Eldödeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent cserélt; A nemzet őrlelkét tapodja; Gyermeki báb puha szíve tárgya. r Es miután bűneit ekként fülébe mennydörgé, felmutatja az ősök erejét, melylyel a hazát annyiszor megmentették. De mintegy kétségbeesve a jelenkor gyávasága miatt, szívrendítő resignátióval néz az enyészet elébe. Es míg itt így ostorozza, így rázza fel dísztelen s öngyilkos tespedésébó'l nemzetét: „Szilágyi"-jában, a „Wesselényi hamvaihoz", „Nagy Pálhoz", „Prónay Sándorhoz" czímzett s több más, nem kevésbbé szép, mint erőteljes, magasztos ódáiban ragyogó példányokat mutat fel a hajdan és jelen korból, melyeknek követése még kiragadhatja az őt önbűnei miatt fenyegető enyészet örvényéből. De, természeténél fogva is, még hatékonyabb volt a nemzetiség és hazafiság ébresztésére, a pangásba sülyedt nemzeti élet felvillanyozására a drámai irodalom , melynek hatását a fölött, hogy az életet magát tükrözve, tárgyilagosságában szabadon mozoghat, még a színi előadás is sokszorozza. Mellőzzük itt Katona Józsefet, mellőzzük egyéb művei közt még „Bánk Bán"-ját is, mely bár drámai irodalmunk legékesebb gyöngyeinek egyike, mivel kortársaitól érdeme szerint nem méltányoltatott, s a censura által a színpadtól is eltiltatott, csupán könyvül nem is hathat vala terjedtebben a közönségre. Annál mélyebb és szélesebb hatást gyakorolt a nem- Kisfaludy zetre Kisfaludy Károly, Sándor öcscse, ezenkori drá- K °y' mai irodalmunk szintoly népszerű mint jeles képviselője. 0 hat évi bujdosása után a külföldön, Olaszországból, hol leghúzamosabban bolyonga, nemcsak művészi ízlést, hanem Alfieri és Ugo Foscolo szinte „dühös hazafiságú" művein