Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
70 Első könyv. Bevezetés. gyáva kort, mely bámulva s remegve néz fel a völgyből őseinek sziklaváraira; majd ezek erejét s hűségét, áldozatkészségét s kitartását mutatva fel neki követendő példákúl. Szóval, oly elemek közt mozog, oly irányt követ, mintha a művészet nem önmagát, vagy legalább nem egyedül önmagát tekintené a maga czéljának; hanem egyszersmind feltételéül, alapjául akarna szolgálni a jövendő nemzeti felvirúlásnak, melyért epedve sóvárog. Berzsenyi Dániel volt e korban az első, ki e nemzeties, hazafias húrokat addiglan páratlan erővel pengeté. Épen midőn a nyelvharcz leghevesebben foly vala, 1813ban, jelentek meg először, a nagy költőt hamar felismert Kazinczy ösztönzésére, és Helmeczy eszközlése által Berzsenyi „Versei". Oly merészen, oly csontot s velőt rázó erővel, oly lelkesedéssel a hazáért, oly sóvár epedéssel annak felvirágzásáért magyar iró addiglan még nem szólott nemzetéhez, mint Berzsenyi ezen ódákban, melyekben a képzelem gazdagsága, tűz és erő, magasztosság és kellem, váltva bájolják el az olvasót. És ha azok egynémelyikét még ma sem olvashatni a nélkül, hogy meg ne ragadtassék a hazafias kebel: mint kellé azoknak hatniok, midőn a költő, például, „A Magyarokhoz" czímű ódájában, az actualitás égető, zúzó erejével kiáltja fülébe a tespedő, vagy elkorcsúlt, nemzetiségéből kivetkezett nemzedéknek: Komiásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajúi? Nem látod a boszús egeknek Ostorait nj'omorúlt hazádon? A letűnt századok vérzivatarjai, úgymond, a vad tatár xerxesi tábora, s a világot ostromló töröknek az egész keletet leverő hatalma, nem ölhették meg e nemzetet, nem a titkos gyilkosok keze, nem a belviszályok tüze; mert magához hű, férfiasan küzdött. Most lassú méreg, lassú halál emészti. A kevély tölgyet, melyet a vihar meg nem dönthetett, mivel gyökereit belső férgek őri ék meg, a gyönge szél is földre teríti.