Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-lri országgyűlés előtti viszonyok. 95 semmi szentebbet, semmi drágábbat nem ismernek századok szokása által szentesített polgári létöknél, alkotmányuknál, törvényeiknél." Tanácsolják aztán, fontolja meg ő felsége: vájjon nem hasznosabb-e a jelen körülmények közt az országgyűlést egybehívni, mit különben is a beligazgatás annyi s oly fontos ügyei igényelnek? Q. . . . A hű alattvalók legbensőbb meggyőződésével hiszi ezen engedelmes kanczellária, hogy a nyílt, törvényes út, mely bizodalmat ébreszt s a kedélyeket kiengeszteli, mind a legfelsőbb királyi méltósággal, mind a nemzet kivánataival, következőleg a haza javával, úgy ezen mint minden más esetben, legjobban megegyez; és semmi kétség, hogy mennél továbbra halasztatik az országgyűlés, történjék az bái-mi tekintetből, a kölcsönös bizodalom és ragaszkodás annál inkább kihűl." „Azt hiszi tehát ezen engedelmes kanczellária, hogy sem az országgyűlési tárgyak, sem a jelen zajos idők tekintetéből nem tanácsos elhalasztani az országgyűlést. Hogy az, mi némely európai államokban jelenleg történik, hazánk alkotmányával s törvényeivel egyenes ellentétben áll, kétségtelen: miért gondolni sem lehet, hogy az országgyűlés részéről valamely hasonló indítvány tétessék. Soha nem volt pedig alkalmasabb idő, melyben a rendek, a tárgyalások méltósága és higgadtsága s a Felséged iránti hűség és tiszteletnyilvánítás által, a világ előtt meggyőzőbb bizonyítványát adhatnák annak, hogy csak a megtisztult s a legfelsőbb hatalom által mérsékelt, alkotmányos elvek tehetik szilárddá s állandóvá a polgári társaságot. Azt sem hiheti ezen engedelmes kanczellária, hogy a nemzet oly kevéssé ismerné a maga előnyét s oly gondatlan lehetne, hogy elmulaszsza felhasználni a kinálkozó alkalmat, melyben Felségednek, a jelen európai körülmények közt nem közönyös és nem czélszerűtlen megnyugtatást szerezzen; vagy hogy