Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

96 Első könyv. Bevezetés. épen más valamit kivánjon, mint a mit jogosan kivánhat s az igazságos fejedelem megadhat." „De még akkor is, ha feltenni lehetne, hogy az országgyűlés a maga törvényes korlátait túllépni akarná, ezen engedelmes kanczellária legszorosabb kötelességének tartaná, Felségednek tanácsolni, hogy azt királyi hatalmával vezesse vissza a törvényes útra. Szinte a legfelsőbb akarattól függ, azt bármikor is szétoszlatni. A mi időnkben is, 1796-ban és 1802-ben, talán nem elég fontos okokból, minden vigasztalás nélkül bocsáttattak haza az ország rendéi: és ők mégis mind a következő országgyűlésen, mind országgyűlésen kívül, 1812-től 1815-ig, a hűséges magyaroknak bizonyították be magokat Felséged előtt."J) A kormányszék e véleményében egyedül gróf Almásy Ignácz alkanczellár *) és báró Püchler udvari tanácsos nem osztozott. Bár az újonczkivetést a törvények értelmében ők is csak országgyűlés által eszközölhetőnek állíták; e zajos időkben mindazáltal nem vélvén tanácsosnak az országgyűlés egybehivását, az újonczokat a megyék által határozott számban toborzás útján javasiák kiállíttatni. A kormányszék e külön véleményt is felterjészté ugyan a királynak; de egyszersmind azt meg is czáfolván, a toborzásnak a jelen körülmények közt czélszerűtlenségét győző érvekkel bizonyította be. De a magyar kir. kanczelláriának ezen előterjesztése sükeretlen maradt. Az udvar, mely ez időben az európai ügyek rendezése végett a külhatalmakkal egymásután több congressust tart vala, ezek közelében egyátaljában nem akarta előidézni egy alkotmányos nemzeti gyülekezet jelenetét. Hatalmának tudatában büszkébb vala, mintsem hajlandó volt volna, ama külhatalmaknak a maga állami mint) Ezért mondá neki utóbb egy kanczelláriai tanácsos: „Ha Exeellentiád hevessége az országot és a királyt e zavarba tudta hozni, tessék most bölcseségével mind a kettőt kisegíteni."