Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

89 családatya a zongora vételét és használatát érettebben meg fontolva sok közülök a drága fényűzés i czikkröl lemondana: én ebben semmi esetre s em látnék szerencsétlenséget ; ellenkezőleg. Bármint legyen is ez: a zongora birtoka, ha csak nem kenyérkereseti eszköz , bizonyos vagyonosságot tételez fel, mely adótöbbletet elviselhet; ha ez nem lehet, vagy nem akarja, ugy elháritja magáról az illető a terhet; mert zongorát nem kényt elen birni. Mint határozottan ajánlandó fényűzési adót tekintem a cselé d-a dót. Ez létezik Angliában, Belgiumban, Hollandiában ; behozatala nálunk különösen czélszerii volna. A nyugatit ki bizonyos idó't itt tölt és alkalma vanr társadalmi viszonyainkat megismerni, semmi sem emlékezteti jobban a kelet közelvoltára, mint a visszaélés, melyet átalánosan űznek a cselédtartással. A legszerényebb polgári család (hivatalnok, kiskereskedő vagy ipariiző), a mely Párisbanvagy Berlinben talán egy szolgálót sem tartana, hanem „íemme de ménage"-t, kiszolgálónőt keresne, Budrpesten rendesen két cselédet tart ; ha több gyermek van, hármat, sflt négyet is. A nagyobb vidéki városokban, a hol a fényűzés sok tekintetben még esztelenebbül űzetik, a vidéken, a holaz embererő még kevésbé kiméltetik, minta fővárosban, a cselédfényüzés hasonló vagy még nagyobb mérvben nyilatkozik. Bért, élelmezést, lakást stb. beleszámítva, egy nőcseléd kerül Budapesten havonta legalább 25. egy férficseléd legalább 30 forintba; ez tesz egy évre 300, illetőleg 360 forintot. Ha a vidéken ezen összeg két harmadát számítjuk: az 200, illetőleg 240 forint. Ha tehát valaki a valódi szükségen felül — ilyennek ismerek el egy cselédet két gyermek mellett, kettőt nagyobb gyermekszám mellett, — ezen állandó több kiadástegy vag}?többször megteszi, már akár saját kényelme végett, akár a „világ" kedveért, annak van vagyona, vagy kellene legalább lenni, évi 50—100 forintnyi többadót minden túlságos terheltetés nélkül elviselhetni. Ha nincs, vagy pedig nem akarja azt viselni, s ennek folytán korlátozza cselédei számát, — annál jobb. Igen is, annál jobb. Ez által oly reform éretnék el, a melynek társadalmilag és nemzetgazdaságilag csak jótékony hatása lehetne. A túlságos cselédtartás első következése