Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

47 módon •— legyünk parliamentárisok — megrövidítették; Ausztria ami politikai önállásunk helyreállításába is beleegyezett, és magoka Schmerlingek és Lusztkandelek is alig vitathatnánk ma többé, hogy e beleegyezés felette szerencsés volt. Es Bécs esküdnék-e örökös ellenségességet és háborút ellenünk, ha mi az osztrák nemzeti bankot oly éllapotba helyezzük, hogy összes tevékenységét, összes eszközeit és erejét Ausztria nemzetgazdasági fejlődésére fordíthatja; ha saját nemzetgazdasági fejlődésünk emelésével Ausztria jóllétét is — mi a szoros érdekközösség mellett kikerülhetetlen — emeljük ? Ezen utóbbi körülmény beismerése a lajtántuli lakosság értelmes többségénél, a pénzügyi s üzletvilág elfogulatlan és független részénél épen nem maradhat el, és az állitólagos harcz helyére egyöntetű összemüködésnek kell lépnie. Megengedem, hogy az uj magyar bankjegy egy kézforgásra nem fog oly bizalomnak és forgalomképességnek örvendeni, mint a minővel az osztrák bir, és hogy az értékkülönbözet, ha ilyen tényleg és számszerűleg bekövetkezné, igen zavarólag hatna a lajtáninneni és tuli forgalmi visszonyaira. Ez azonban csak akkor történhetik, ha egyátalában agió létezik, azaz , ha mindkét oldalon kényszerárfolyam tartatik fent. De ezt határozottan visszautasítjuk. Mi mindkétoldalról rendes, azaz minden időben előmutatásra ezüstben kifizethető bankjegyeket követelünk. Ilyenek mellett agióról, következésképen a két államtestület jegyei közt levő agió-különbözetről egyátalában szó sem lehet. XIX. Tovább időztem a földmivelésnél, mert ez képezi a mi nemzeti vagyonunkat, következőleg nemzeti és állami jövedelmünk foalapját is fogja még képezni sokáig. A kereskedés és iparra nézve, azt hiszem, hogy annál rövidebbre szoritkozhatom, nemcsak azért, mert ezek a mi viszonyaink közt egyelőre csekélyebb fontosságúak, hanem azért is, mert csekély változtásokkal a íöldmivelésre tett megjegyzések ezen két kereseti és foglalkozási forrásra is egyenlően állanak. Ki fogná például tagadni, hogy törvényhozásunknak, főleg a sok-