Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

48 nemti forgalmi viszonyok tekintetében való európaivá tétele,, közlekedési eszközeink szaporitása és jobb szabályozása, az. átalános és szakoktatás terjesztése a népesség" legalsó rétegéig, az f mberi munkaerő' lehető nagyobbitássa és a gépi mui.kaerők terjedtebb alkalmazása,— az ipar és kereskedelemre nézve nem kevésbé, jelentékenyek, némileg életfeltételek, mint a földbirtok és földmivelésre? ki kétkednék azon, hogy ezen létfeltételek egyszeri beszerzése és biztosítása által ezek erősebb fejlődésre képesek és ez által egyúttal az állammal szemben is fizetésképesebbek volnának? különösen pedig elvitázhatlan, hogy az utolsó fejezetekben a hitelképesség és hitelszükséglet, az első kifejtésére s az utóbbi kielégítésére nézve tett megjegyzések, a kereskedelem és iparra még nagyobb, még kézzelfoghatóbb módon alkalmazhatók, mint a földmivelésre. Nem volt szükség a legutóbbi, már tiz hó óta az egész világra nehezedő válság legszomorúbban meggyőző bizonyítására, hogy belássuk, miként tőke és hiteleszközeink elégtelensége nemzetgazdasági haladásunknak egyik legérzékenyebb gátját teszi, s hogy a magyar forgalmi és hitelügy önállósítása első sorban volna képes ezen akadályokat elhárítani. A nemzeti bankügyhöz én ugyan nem fűzők túlhajtott reményt. Azt legkevésbé sem tartom arra hivatottnak, hogy a földbirtoknak és földiparnak a kívánt forgalmi és üzlettőkéket közvetlenül oda vigye ; alig tudom, vájjon egyátalábana jelzálogi kölcsön még melléküzlet gyanánt is, jegy- és leszámitoló-banknál egészen helyén van a. Ep oly kevéssé akarnám, bárha csak közvetlenül is, azon tévhitet ápolni, mintha az önálló magyar bankügy, m i nden tőkehiánynak és minden hiteligénynek — természetesen mindig csak a többé kevésbé jogosultakat értve — eleget tehetne. Ilyet csak John Laws és társai álmodtak; a nemzetgazdasági évkönyvek csak nem véres vonásokkal mutatják, mily szörnyű volt a csalókra és a megcsalottakra nézve az ébredés. Az semjő eszembe, a bankjegyet ugy tekinteni, mint utolsó szót, mint a forgalmi és hitelügyben a legnagyobb tökélyt; épen a nemzetgazdaságilag legfejlelíídtebb országokban (péld. Ánglia) a bankjegy egy negyedszázad óta állandó maradt és aránylag vesztett jelentőségéből. De elvitázhatlannak hiszem azt, először: hogy azon nemzetgazdasági fejlődési fokon, hol ma áll Magyar-