Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A legnagyobb perplexitásban levő főrendi tag

37 igazítást eltűrni ? Ezen épen nem méltányos bánásmódnak tehát részünkről ezennel ellentmondok." Megdöbbenve valának most mindnyájan, és a néhány másodperczig tartó csendes elbámulást félbeszakasztá a C részről hangzott e felkiáltás : „ki volt az?" Ekkor a Censor megnevezi a szerencsétlen méltóságos urat, és elővéve a nyomtatott naplót, abból kiolvassa a méltóságos ur beszédét, melyben csakugyan foglalva vala a kérdéses sértő kitétel. Képzelhetni, miként kivánt volna a personificált gravamen, ki a főherczegnek a legnagyobb servilismusig hódolója volt, irtózatos kínjában az asztal alá bújni, főkép midőn észrevette, hogy bajtársai megtámadó és szemrehányó pillanatokat vetnek rá. A méltóságos ur érezve felette kinos helyzetét, semmit sem szólt, csak erőltetve köhentett tenyerét szája elibe tartva, és szemeit lesüté . . . Ezt látva bajtársai, megkönyörültek rajta; és, megbocsátván neki, jóízű nevetéssel végződött minden részről a quidproquo anynyival inkább, mert észrevették, hogy az egész kicsinált dolog volt.