Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A legnagyobb perplexitásban levő főrendi tag

34 el. Viszont volt egy főrendi tag, ki a státusok personificált gravámenjétől annyiban különbözött, hogy amaz egyike volt a tábla nevezetességeinek, emez pedig minden iparkodása, buzgósága és szép neve daczára is a főrendi tagok hátulsóbb categoriájában foglalta el az utolsó előtti helyet. Ö minden tárgyhoz obligát nyilatkozott, de felette unalmas nyilatkozataira soha sem figyelmezett senki, annál kevésbé történt azokra valaha hivatkozás. Egy elméncz követ vissza akarván adni a fenemlített elméncz grófnak a kölcsönt, viszont az ép most leirt egyént personificált főrendi gravamen-nek keresztelte. A státusok személyesített- sérelméről ez úttal többet nem szólunk. Elbeszélésünk tárgya egyedül az unalmas főrendi tag. — Ö egyszer egy országos ülésben az ellenzéki főrendi tagok által felhozott indokokról azt mondájioo-y azok nem eg}^ebek : „sophismáknál.u Minthogy azonban •— mint tudjuk — beszédére soha sem hallgatott senki, azon sértő kitétele is nyom nélkül elhangzott; és, noha a beszéd egy idő múlva a naplóban megjelent, még sem föclözte volna fel senki a fönérintett sértő kitételt, — mert ha a beszédre már cl-