Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)
A legnagyobb perplexitásban levő főrendi tag
35 mondásakor nem hallgatott senki, biztosan föl lehetett tenni, hogy annál kevésbé találkozandik ember, ki azt elolvasni fogja. — E tekintetben tehát a méltóságos ur meglehetősen nyugodt lehetett volna, ha egy furfangos ember, kinek martyriumi kötelességéhez tartozott minden beszédet átolvasni, nem kutatta volna ki a többször érintett kitételt, és nem tette volna rá egyszersmind figyelmessé az ellenzékiek ép legtekintélyesbikét. — Ez egy pajtását felszólítja — a nélkül, hogy őt szándokáról értesítette volna — hogy a közelebbi főrendi ülésben adandó alkalommal nevezze el az ellenfél által felhozott indokokat sophismáknak, a többit hagyja ő rá . . . A közelebbi ülésben hűségesen teljesíté a felhívott feladatát, és miután csak szórta az impertinentiákat a szemközt ülők ellen, és nekik Döbler gyanánt mindig új meg új sértő bokrétácskákat osztogatott, végre ilymódon rekeszté be épületes beszédét : „Egyébiránt csupán indokok ellen szokván küzdeni, az ellenfél által felhozott alaptalan szemfényvesztő sophismákat hallgatással mellőzöm" stb. Az erre méltán felbőszült ellentábor rendreigazitást kért az elnöktől. A nádor, mint 3*
