Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Sz......y és egy tiszaháti követ

29 nult beszédét; azt Sz . . . urnák többszöri kérései daczára is elmondá, és annak minden keményebb, ingerlékeny kitételére egymásután állának fel a szónokot czáfolandó jelentékenyebb követek. A hányszor ez történt, mindannyiszor nagy mérgesen fordult Sz a szónok felé, ily eket mondván : „majd lerakják, úgy kell neki, miért kofálkodik mint a vén k . . . a," s. t. eíf. A szónok beszédét bevégezvén, szóláshoz fog egy tiszaháti követ. Az elnök ismerve a nem legsaloniasb modorú szónokot, megjegyzé a körüle levőknek : „hála Istennek, hogy ép e goromba fráterre kerül a szólás sora, kifaszolsz most fecsegő vén kofa!" De mily nagy lön meglepetése, midőn észreveszi, hogy a szónok nem a k . . . . követet, hanem ötet támadja meg, még pedig felette kíméletlenül és durván. Mire megharagudván ezt mondá a közellevök hallatára : „és ez a goromba disznó még engem támad meg a csevegő haszontalan k . . követ helyett?" A szóló ezt meghallván, egy pillanatra félbeszakítja beszédét , és Sz . . . . felé fordulva lassú de ettől is érthető hangon, mintegy in-