Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Sz......y és egy tiszaháti követ

30 tra parenthesim ezt mondja : „nézze meg az ember, goromba disznó E d !" és azután nyugalmasan folytatá előadását. „Hallotta,mit mondott" sugá Sz . . . . magához jőve a meglepetéstől szomszédjának, . . „ez a betyár! . . no várj ! majd lakolsz egyen meg a f. . . e." Nem sokára bevégezvén a követ beszédét, zajos „maradjon" harsogott, és a szólók a szólástól eláll ván, s a határozat elnökileg kimondatván, más tárgyra ment át a tanácskozás. — Az e részbeni törvényjavaslat felolvasása alatt Sz . . . . szomszédjának mondja : „az igaz, hogy ollyan goromba mint a pokrócz az a *., de azért igen jó és becsületes ember, én öt nagyon szeretem.'1 — „Ugyan", folytatá „legyen ma szerencsém egy kis barátságos ebédre, és kérem, hozza el magával azt a goromba frátert is." Ülés után együtt lépvén Sz . . . ur fogadó termébe, ki a goromba fráternek barátságos átölelések s csókolódzások közt mondja : „édes, kedves *. barátom, ma tapasztalam, hogy önben mesteremre akadtam."