Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Albert hajdu

126 „Hisz mondom, hogy arról nem tehetek" vágott közbe Albert uram, „ha egyszer olyan a természetem; higyjék el kigyelmetek,magam sem szeretem, hogy olyan a természetem, de mind hijába, én ellentmondást nem tűrhetek, így bementem múltkor Szabó Gyúró udvarába s öt hosszu-fuvarra hittam, és ha szó nélkül engedelmeskedik, kutyabaja se lett volna; de ö nekem azt meri mondani : „„nem jár azidén több hosszu-fuvar, mert én már megtettem a magam kötelességét"" „Ennél nekem nem kellet több, s noha átláttam, hogy Gyúrónak igazsága volt, de szerencsétlen természetem miatt, mely nem tűrheti az ellentmondást, az embert ütöttem a hol találtam, ütöttem mig birtam" .... Ilyenkor nekem azután mindegy akár gazda, akár szolga, akár sógor vagy testvér, akár paraszt, akár úr, ha egyszer ellentmond . . irgalom nélkül ütöm a hol találom!" Ekkor a házigazda fia, ki már kissé felvilágosodottabb legény volt, megjegyzé : „jó volna Albert uramnak elszokni ettől a kegyetlen bánásmódjától" „Nem hallod te szamár" vágott szavába az apja „hogy Albert uram csak ütésverés által könnyít-