Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Albert hajdu

127 ^et a már megrögzött szerencsétlen természetén" ..... Harmadnapra ezen jelenet után volt szerencsém az uriszéken találkozni Albert urammal, ki panyokásan, csákósan, forgó tollal s kardosán kisért egy suhanczot az uriszék termébe, s mögötte megállott. — A suhancz azzal vádoltatott, hogy azon parasztgazdának pinczéjét, kinek házánál Albert urammal folyt a fönleirt magasztos társalgás .... föltörte, és abból félakó bort ellopott. Az uradalmi ügyész vallatván a rabot, kérdezi tőle : vájjon azon éjjelt, midőn a pincze feltöretett, hol töltötte, mert tanuk vallomása szerint akkor otthon nem volt? . . . „Otthon voltam tekintetes uram" erősité a vádlott . . . „Hazudsz, mert nem voltál otthon" mond a mögötte álló czifra hajdú ki azonban alig végezhető az utolsó szót, mert a mellette álló uradalmi tiszttartó Albert uramat ugy vágta még pedig kétszer egymásután pofon, hogy Albert uramnak szemei csak ugy szikráztak, hozzá tevén : „akkor felelj, ha kérdeznek." Ekkor én, ismérve Albert uramnak saját őszinte confiteálása nyomán szerencsétlen ter-