Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Két hölgy a karzaton

95 medrét ásták, abból a földet csupán a jobb partra hányták ki; igy lett a jobb part maga­sabb a balnál, mi természetesen ennek elönte­tését is okozza . . sat. Két hölgy a karzaton. Két szerény nö, kiknek követ-férjeik nem tartoztak a kitűnőbb szónokok sorába, csupán azért mentek a karzatra, hogy férjeiket, kik azon nap tartott országos ülésben szólani ké­szültek, egyszer szónokolni hallhassák. A tisz­telt hölgyek nem rég faluról jővén Pozsonyba, először látogaták az országos tanácskozást, s igen örvendettek, hogy történetesen a karza­ton hozzájok csatlakozott egy arszlán, ki nekik az ismeretlen táblai tagokat megnevezni, és az előforduló vitatkozás tárgyát megmagyarázni sziveskedett. Az ülés elején tekintélyesb követeink nyi­latkoztak, — utóbb az egyik nőnek férje feláll, és kezd szuszogó hangon szólani. „Erre a kö­vetre kár ügyelnünk" jegyzé meg az arszlán, ,,mert ő csak amolyan szegény flautás." — Ek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom