Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A nyelvész

96 kor az egyik no mint épen a íiautásos követ neje elpirulván, észreveszi az úrfi, hogy a hölgyet a szóló közelebbről érdekli, azért reparálni akarván a bajt, hirtelen folytatá: „bocsánatot kérek, most látom, hogy tévedek, hisz N.N. szól, a ki igen ügyes szónok; én öt eleinte a mellette állónak néztem, a ki — magunk közt legyen mondva —• törvényhozó létére is — óriási szamár" és ez volt a másik hölgynek kedves férje. „Kikaptuk a mi dukál" súgta a íiautásos menyecske a szamarasnak fülébe, „menjünk" . . . Es a menyecskék nem várva be a szamárnak czímzett törvényhozó szónoklatát, eltávoztak , és a karzaton soha többé nem láttattak. A nyelvész. A kk. rr. a vallásügyi törvényjavaslatban a purum matrimonium-ot tiszta házasságnak, a mixtum matrimonium-ot pedig vegyes házasságnak nevezték. Midőn ezen tárgy a főrendi ülésben előfordult, egy tekintélyes gróf úgy találta, hogy a