Groisz Gusztáv: Magyar polgári törvénykezési rendtartás : 1868: LIV. törvényczikk (1870)

II. A polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868 : 54. t. cz. életbeléptetése és az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet

I. PEJ. PELPERESSÉG. 145 ból, nem is hasonnemü ügyletekből, hanem merőben különböző nemű, tehát különböző jogczimen alapuló ügyletekből származó igényeket is lehet egy keresetbe egybefoglalni, hacsak azon bírósága melynél a kereset beadatik, az előterjesztett követelések mindenikére illetékes. De ha igy értelmeztetik a b) pont, másképpen pedig szerkezeténél fogva nem lehet azt értelmezni, akkor egyfelől az következnék ebből, hogy azon esetekben, midőn több rendbeli igény ugyanazon egy jogalapból vagy hasonnemü ügyletekből ered (66. §. a) pont), ezeket már ez okból egyedül egy keresetbe összefoglalni lehet, habár* azon bíróság, melynél a kereset beadatik, az előterjesztett követelések mindenikére nem is illetékes; igen, de ez ellenkeznék a fennebb 1) c) és 2) b) pont alatt a törvényből kifejtett elvvel, és határozott ellentétben állana a p. t. r. 51. és következő §§-aival, minthogy az emiitett 51. §. szerint a bíróságoknak éppen kötelességükké van téve, hogy a hozzájok beadott, de illetőségűkhez nem tartozó kereseteket hivatalból visszautasítsák. Másfelől pedig, ha ugy értelmeztetik a 66. §. b) pontja, mint fennebb kijelöltetett, akkor nem lett volna szükség az a) pontra, hanem általában csak annyit kellett volna mondania, hogy több követelés, tekintet nélkül a jogalapra, egy keresetbe összefoglalható, ha azon bíróság, melynél a kereset beadatik, az előterjesztett követelések mindenikére illetékes. 3) Nem lehet feltételezni, hogy a törvény czélja csakugyan az lenne, hogy merőben különböző jogalapból származó* követeléseket egy keresetbe összefoglalni lehessen, hacsak a bíróság, melynél a kereset beadatik, a követelések mindenikére illetékes; mert egyfelől szerfelett nehezítené az ily eljárás az ügyek kellő felvilágosítását és gyors elintézését, és sok zavart okozhatna, másfelől pedig ellenkezésben állana az eddigi szokásainkkal és törvényeinkkel is, holott az 1868: LTV. t.-cz. csak javított és rendszerbe foglalt gyűjteménye eddigi törvényeinknek. ') Mindezekből kifolyólag valószínű, hogy a 66. §. b) pontjában a törvényhozás nem akarta a keresethalmozatnak egy ') Igaz ugyan, hogy a hannoverai p. t. r. 186. §. szerint több kereseti igény halmozásának niegengedhetösége egyedül a perbíróság illetőségétől és s pernem hasonlatosságától, nem pedig tényleges vagy jogi összefüggéstől tételeztetik fel, s ugyanígy intézkedik a német perrend teiv 225. §. is, azonban figyelembe veendő, hogy míg ezea emiitett perrendtartások a szóbeliség és közvetlenség elvére vannak fektetve, addig a m. p. t. r. szerinti rendes eljárás még az Írásbeliség bilincseit hordja magán. Qrous M. folg, t. rtndt. 10