Groisz Gusztáv: Magyar polgári törvénykezési rendtartás : 1868: LIV. törvényczikk (1870)

II. A polgári törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868 : 54. t. cz. életbeléptetése és az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet

112 É CZ. A BÍRÓSÁGOKRÓL. c) Midőn valamely eltűnt egyén holtnak nyilvánítása czéloztatik; ha valakinek érdekében áll bizonyítani azt, hogy egy eltűnt egyén valósággal meghalt, de nem képes egy ezen körülményt tanúsító közokiratot felmutatni, ennek helyét pótolhatja a törvényes vélelem, ha képes azon körülményeket polg. törvk. rendtartásszerüleg bebizonyítani, melyek alapján az eltűnt egyénnek halála vélelmezhető. Azon "körülmények, melyek bebizonyítása esetében a halálnak valóságosan lett bekövetkezése vélelmezhető, az osztr. p. t, k. 24. §-ban és a p. t. r. 523. §-ban megegyezőleg adatnak elő. Két okból kifolyólag lehet érdeke valakinek abban, hogy egy eltűnt egyén holtnak nyilvánítása bekövetkezzék; vagy azért kívánja ezt a házastárs, mivel a házassági köteléket feloldatni akarja, vagy pedig azért más valaki is, mivel az örökséget birtokba venni óhajtja. Ezen két esetre tekintettel határozza meg a ptr. 40. §. a holtnak nyilvánítási eljárás bírói illetőségét, az elsÖ esetre a házassági, a második esetre pedig az örökösödési perekben illetékes bíróságot nyilvánítván ezen ügyben is illetékes bíróságnak. (40. §.) ]) d) Midőn valamely elveszett okirat megsemmisítése czéloztatik; ha egy okirat elvész, érdekében áll mind a kiállítónak, mind a tulajdonosnak, hogy az megsemmisíttessék, azaz: egy, a törvényben meghatározott eljárás folytán az illető okirat érvénytelennek nyilváníttassák. A megsemmisítés (amortisatio) biztosítékul szolgál az adósra tekintettel az iránt, hogy már kifizetett tartozásáért nem fog ismételten kerestetni, de biztosítja a hitelezőt is, hogy igényét adóssával szembe el ne veszítse. A megsemmisítési eljárásra a folyamodó fél személyes bírósága illetékes rendszerint, kivéve azon eseteket, midőn egyes társulatok alapszabályaiknál, vagy külön rendeletek- vagy törvényeknél fogva külön bírósághoz vannak utasítva. A felhívási perekben követendő eljárásról a p. t. r. 513— 533. §§. intézkednek. Azonban az eddig elősorolt eseteken kivül a p. t. r. még több helyen sorol elő eseteket, melyekben felhívásnak van helye, mint p. o. a 78. §-ban, midőn a szavatos perbe idéztetik, továbbá a 188. §-ban, midőn közös okirat kiadására alkereset ') Holtnak nyilvánítási e!járá9, midőn a házassági végelválás cz íjából ké-(. rétik, nem azon törvényszék alött indítandó, melynek területén az eltűnt házasfél utolsó rendes lakása volt, hanem ott, hol a házastársaknak állandó és utolsó együttlakásuk volt. (Sem.-széki elj. hat. 1870. febr. 16-ról 199. &z. a.)