Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 87 — nem hogy a per végét, de csak megindítását sem érhetik meg ; némely megyékben ugyanis r. katholikusok levén az alispánok, a panaszló félt ki sem hallgatják, vagy ha kihallgatják, vizsgálatstirgetéskor lelkismeretét ürügyeivé, az alispán kimenni vonakodik, vagy ha néha (a mi ritkán történik) kiküldött bírótársaival kimegy s a sértett fél kérésére a pört fölveszi, azt az alperes a kir. kanczelláriának s az ország más bíráinak tiltó parancsaival megakasztja. így az igaz igazságos jogától megfosztatik és sérelmet szenved. — A második és harmadik át a kir. diplomákban van kijelölve, t. i. barátságos kiegyenlítés, vagy az országgyűlés aiatt kir. hatalommal való, de az evangélikusok megrövidítése nélküli megorvoslás. A barátságos kiegyenlítést az esztergomi és kalocsai érsekkel a protestánsok még Leopold megérkezte előtt követeik által megkíséri ették, de tölök tagadó feleletet kaptak. A vallássérelmek ügyében alkotott országos törvények tehát az evangélikusoknak mitsem használván, a barátságos kiegyenlítés pedig nem sükerülvén : kénytelenek a harmadik útra, a kir. hataloméra, lépni s a fejedelmet kérni, hogy sérelmeiket, melyeknek más foganatos orvossága nincs, úgy a maga, mint elődei kir. szavával megerősített diplomák értelmében kir. hatalmával szüntesse meg s e végre Székely a nádort is kérte, vesse magát az uralkodónál közbe. Ezekre válaszoltak ugyan a nádor és a r. katholikusok, de az evangélikusok rendületlenek maradván, Vesselényi a magával hozott kir. decretum felolvastatásával fenyegetőzött, mire azon választ kapta, hogy ö, mint szabadon választott nádor, legfőbb igazságszolgáltató és törvényvédő, túlment hivatala korlátain, midőn decretumot hozott, holoit az ország nem decretumokkal, hanem országúi alkotott, királyok által megerősített és helybenhagyott törvényekkel kormányozandó. — Emígy az értekezlet a nádornak azon intésével lőn befejezve, hogy az evangélikusok másnapig a kiegyenlítés megkönnyítéséről bővebben gondolkodjanak. Gondolkodtak, de útat és módot utasításaiknál fogva nem találhattak. Gejőczy inditványozá ugyan, hagynának merevségökkel alább, de viszhangra nem talált, hanem gyanúsításnak, hogy meg van vesztegetve, tette ki magát. A közhangulatnak legtalálóbb kifejezést adott Székely András, a kinek érveire lőn