Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 244 — tül fakadni kényszerittettek, a mint krónikáinkban beirt keserves példák és szomorú esettel való tragoediáknak históriái ebben valóságot bizonyitnak. Mely extremitásra hogy újabb, s isten távoztassa, hogy történnék, talán már soha lábra nem kapható s teljességesen bennünket elfogyató rettenetes veszedelemmel, avagy csak az egészen megkeseredett szívű, mindenébül kipusztúlt, éhei hálásra jutott szegénységnek (kitül bizony felettébb is félhető) seditióra való rohanása által ne fakadjon dolga elepedt nemzetünknek, az iránt a mi kegyelmes urunkhoz ő felségéhez igaz tökéletességgel való hűségünk csorbája nélkül. Legyenek azon követ atyánkfiai keserves lamentálásokkal s terhes panaszokkal, a több nemesi státusokkal ebben is megegyezvén, noha talán sokszori volta miatt unalmas, de ottan-ottan zörgető könyörgéssel foganatos, repraesentálván közönségesen mind ezeket a mi kegyelmes urunk ő felsége atyai kegyelmes tekinteti előtt instáljanak, ő felsége a mi kegyelmes urunk annyi sok keserves sohajtásit híveinek kegyelmes füleiben venni méltóztatván, ez mennyire hasznos, többnyire bizony mind ő felségének s mind szent koronájának (kit bizonyít számtalan portáknak elpusztulása miatt való elmaradása és a kereskedésnek is elébbeni szaporább voltátúl való megfogyása) káros idegen nemzetbeli oltalomnak vállainkat igen súlyosan nyomó molesét, ennyi idők s ennyi sajtoltatásink után, kegyelmesen fordítsa el, hazánkbúi vitesse ki és az által nyomorgatásátúl szabadítson meg. Egyébiránt is a rettenetes terhes s magunkat csaknem végképen megfogyató, mind publice ígért s meg is praestált közönséges sok számtalan élésnek contributiója miatt, s mind privátim rajtunk és igyefogyott nemes emberatyánkfiain s szegény embereinken is sok rendbeli, a publica contributiókat is meghaladó sarczoltatásokkal extorqueált adózatok miatt, ha szintén ebben hazánk szabadságát nem tekintenénk is, szintén végin vagyunk ; a kiben is valamiket cselekedtünk, noha hazánk szabadsága sérelme nélkül tagadhatatlan hogy ne esett volna, cselekedtük a mi kegyelmes urunknak ő felségének királyi kegyelmének rajtunk annyival inkább eláradásáért és igaz hűségünknek mindannyiban is tökéletes declaratiójára, de abbúl is már teljesen kifáradtunk. Az ő felségének való alázatos instantia mellett pedig hazánk szabadságainak megmaradásaért és hogy szerelmes poste-