Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

- 245 — ritásink is semmivel e dologban bennünket ne kárhoztathassanak, specialiter errtil sanciált articularis constitutióban declarálják kö­vet atyánkfiai ő kegyelmek, hogy valamint mostan, úgy eleittil fogva az ő felsége német vitézinek, az idegen nemzetnek, országunk constitutiói ellen is nemesi szabadságunk sérelmével e hazában lett behozattatásokat, ittbenn való tartásokat, lakásokat, számtalan oppressiójokat, kártételeket, eleségre és egyéb táplálásokra, adófizetésekre, szolgálatra, vectúrákra és egyéb eféle terhek el­viselésére való kényszerítéseket passive szenvedtük s szenvedjük ez ideig is és azokat oltalmunkra soha sem hittük, sem bejöve­teleknek nem consentiáltunk s nem is consentiálunk, hanem ha­zánk szabadságának, az ö felsége diplomáinak, törvényünknek és constitutióinknak inhaereálunk és azt semmi ellenkező con­sensusunk adásával nem akarjuk eröteleníteni csak legkisebben is. És ha szinte a mi kegyelmes urunk ő felsége azt kívánná is, vagy propositióit arrúl adná, hogy e bennlevő idegen nemzetnek és német oltalomnak tovább is e hazában kelletnék maradni, avagy pedig többeknek is be kellene hozatni, tudván követ atyánkfiai ö kegyelmek édes hazánknak puszta és mindenbtil kiürült voltát s nem is látván ez oltalomnak alkalmatosságát, arra sem publice articularis constitutióval, sem privátim magá­nosan való tetszéssel consensusokat ne adják, hanem inkább szorgalmatosan fáradozzonak, hazánk mind constitutiói de edu­cendo externo milite confirniáltatván, sine ulla quapiam dilatione admissa realiter et palpabiliter effectuáltathassanak. Quinto. A mi azért e hazának ante offensivi belli mánifes­tationem csak defensive való oltalmát nézi, miben álljon áz, ha­zánknak arrúl írott számos szép constitutiói követ atyánkfiainak ő kegyelmeknek eleiben adják. Ugyanis lehetetlen, hogy e haza oltalom nélkül legyen, mert természet szerint való ellenséggel szomszédos, de azon oltalom az idegen nemzetbeli pusztító had­nak molese nélkül is meglehet, mert hazánk törvényei szerint hazánk oszlopos bástyái, a végházak, honnét a haza megtartása függ, ánnonákkal, számos mindenféle munitiókkal megerősít­tetve, azokban a nativus miles helyheztetvén, a veteranus miles immár constitutióinkban specificált számra reducáltátván, a mi­litaris disciplina exacte observáltatván, és így szomszédos ellen­ségünkkel mind agilitásra s mind egyéb ehez tartozó alkalmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom