Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 243 — sokat, öldökléseket, emberkínozásokat, faluknak, városoknak felperzselését; ragadozásokat, erőszakkal való paráznaságokat, tisztes asszonyi állatoknak élete elfogyásáig való fertelmesítését, szép szüzeknek megszeplösitését, templomok felrontását, szentségtöréseket, szabad udvarházaknak, kastélyoknak felverését, scholáknak, parochiáknak felkóborlását, e haza lakosinak minden rendin tött hatalmaskodásokat, sok ártatlanoknak ujabb-ujabb kínokkal való marczongatásokat, holt testek felhányását és azoknak megfosztását, számtalan baromnyájnak és csordáknak elhajtását, különb-különb számmal való sarczoltatásokat, extersiókat, melyektül mind e mai napig is meg nem szűnnek. Az isten tudja micsoda istentelenségeket követtenek el olyakat, melyeknél már nagyobbakat a természet szerint való ellenség is oly fene vad szívvel könyörületlenül nem cselekedhetne. S könnyebb is lett volna attúl elszenvedni, kitül magát ember oltalmazni tudta volna, tudván azt ellenségének lenni. Ezt pedig oltalomnak értvén, keserves sóhajtással való nyögéssel kellett édes hazánknak epedni. Mert noha a mi kegyelmes urunk ö felsége előtt sok ízben arrúl keservesen lamentáltunk és noha ő felsége kegyelmes atyai assecuratiójában megnyugodtunk ugyan, de e kegyetlen pusztító hadaknál a szorosan zabolázó fenyítéknek, a mi kegyelmes urunktól ő felségétül kiadott kemény parancsolatokra is, kicsiny szaporáját láttuk. Mert ottan-ottan inkább-inkább újultan újult elfajult istentelenséggel való nyomorgatása s pusztítása, melylyel annyira megerőtlenitette e hazát, annyira megéktelenítette ékességét, hogy immár sok szép lakó helyek, melyek ezelőtt mind néppel teljesek, mind búza s egyéb mindenféle élések termésével bővelkedők, sok ezer csorda barmok tenyésztésével messze földre híresek voltak, puszták és vad s madár lakó barlangjai. Oltalmoknak pedig mi szaporítása vala, örömest látható volna, ki megmutathatná. Bezzeg ha e hazát oltalmazni akarták volna, kellett volna abban országunkkal egyetérteni, hazafiai nélkül semmit különben nem cselekedni, továbbra való segítő erörül a hazának meg nem pusztításával jól gondolkodni, de ebben olynak elkövetése nem volt, hanem inkább mind ellenkezőek. Innét volt, hogy ennekelőtte is édes eleink ily hazánk szabadságát sértő és országunkat pusztító idegen oltalom miatt keserves és veszedelmes extremitásokra nagy sokszor egész nemze16*