Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 242 Andrássy Miklós uram is Gömör- és Torna vármegyékben az evangelicus ministereket jószágábúl exturbálta és a templomokat elfoglalta. Ugy vagyon ugyan eféle parochialis proventusoknak occupátori ellen micsoda speciális constitutiója legyen hazánknak, azt jól tudjuk, de több impedimentumok között etiam propter praesentia disturbiorum juristitii tempóra nem efifectuáltathatnak : legyenek azon követ atyánkfiai ö kegyelmek, speciális articulussal renováltatván ezen constitutiók, ez is signanter inserálva legyen : non obstantibus etiam disturbiorum impedimentis et aliis juristitiorum temporibus, nec ullis dilationibus admissis vicecomites procedere possint. Quarto. E mi édes hazánk a mely rettenetes változásokat szenvedeeí egynehány esztendők forgása alatt, különbkülönbféle ellenségeitül való szorongattatási miatt, azt e mi darab földünk legközelebb magán történt veszedelmével keservesen és sanyarúan experimentaliter tapasztalja, a ki mind confoederált szomszédos keresztyén felebarátja égetése, rablása s praedálása által nem keveset fogya, mind pediglen természetszerint való ellenségeinek vért szopó dühösködése, vérben úszó fegyvere s véres tajtékkal forró fene vadsága édes hazánknak ez itten való részeinek szebb s jobb és zsírosabb darabját számlálhatatlan sok keresztyén lelkeknek keserves rabságra való vitetíetése által, számtalanoknak pedig éles fegyverre való hányattatások által, sok helyeknek lobogó lánggal felperzseltetése által azt eldúlá és elpusztítá, kinek csak emlékezeti is keserű ; de mind legkeservesebb és sokkal inkább terhesebb, hogy a mi nyilvánvaló ellenség ragadományátúl megmaradt vala, azt a mi kegyelmes urunk ö felsége királyi diplómáinak megsértésével és országunk arrúl írt számos constitutióinak vilipendiumával, országunk híre és megegyező tetszése s consensusa kivül deíensivum belliimül behozatott elegy idegen nemzet békével nem hagyja, hanem országunknak s édes hazánknak csak nem minden szögleteit eljárá, eltekintgeté és a mely oltalmat édes hazánknak kell vala nyújtani, azt zabolátlan maga szabad kényén futó insolentiákra fordítá s olyra fakada, melylyel ez hazának, mint sem az a nyilvánvaló megesküdt ellenségtül magára várhat vala, terhesebb veszedelmet s bizony nagyobb keserűséggel való nyomorgatást és pusztúlást szerze. Mert óltalomnak színezvén magát, rettenetes dúl á-