Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 242 ­Andrássy Miklós uram is Gömör- és Torna vármegyékben az evangelicus ministereket jószágábúl exturbálta és a templomokat elfoglalta. Ugy vagyon ugyan eféle parochialis proventusoknak occupátori ellen micsoda speciális constitutiója legyen hazánk­nak, azt jól tudjuk, de több impedimentumok között etiam prop­ter praesentia disturbiorum juristitii tempóra nem efifectuáltat­hatnak : legyenek azon követ atyánkfiai ö kegyelmek, speciális articulussal renováltatván ezen constitutiók, ez is signanter in­serálva legyen : non obstantibus etiam disturbiorum impedimen­tis et aliis juristitiorum temporibus, nec ullis dilationibus admis­sis vicecomites procedere possint. Quarto. E mi édes hazánk a mely rettenetes változásokat szenvedeeí egynehány esztendők forgása alatt, különbkülönbféle ellenségeitül való szorongattatási miatt, azt e mi darab földünk leg­közelebb magán történt veszedelmével keservesen és sanyarúan experimentaliter tapasztalja, a ki mind confoederált szomszédos keresztyén felebarátja égetése, rablása s praedálása által nem keveset fogya, mind pediglen természetszerint való ellenségei­nek vért szopó dühösködése, vérben úszó fegyvere s véres tajték­kal forró fene vadsága édes hazánknak ez itten való részeinek szebb s jobb és zsírosabb darabját számlálhatatlan sok keresz­tyén lelkeknek keserves rabságra való vitetíetése által, számta­lanoknak pedig éles fegyverre való hányattatások által, sok he­lyeknek lobogó lánggal felperzseltetése által azt eldúlá és elpusz­títá, kinek csak emlékezeti is keserű ; de mind legkeservesebb és sokkal inkább terhesebb, hogy a mi nyilvánvaló ellenség ra­gadományátúl megmaradt vala, azt a mi kegyelmes urunk ö fel­sége királyi diplómáinak megsértésével és országunk arrúl írt számos constitutióinak vilipendiumával, országunk híre és meg­egyező tetszése s consensusa kivül deíensivum belliimül behoza­tott elegy idegen nemzet békével nem hagyja, hanem országunk­nak s édes hazánknak csak nem minden szögleteit eljárá, elte­kintgeté és a mely oltalmat édes hazánknak kell vala nyújtani, azt zabolátlan maga szabad kényén futó insolentiákra fordítá s olyra fakada, melylyel ez hazának, mint sem az a nyilvánvaló megesküdt ellenségtül magára várhat vala, terhesebb veszedel­met s bizony nagyobb keserűséggel való nyomorgatást és pusz­túlást szerze. Mert óltalomnak színezvén magát, rettenetes dúl á-

Next

/
Oldalképek
Tartalom