Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 132 — nyi Györgynek jelenlétében jelenté nekik, mikép Leopold felháborodva csodálkozék, hogy annyi válasza után is az evangélikusok uj választ várnak, kijelentett akaratához nem alkalmazkodnak s a közügyektől folyvást távol tartják magokat,- neki nem lehet elöbbeni nézeteivel ellenmondásba keverednie s az előbbeniektöl eltérő választ adnia; vannak az evangélikusoknak Mózesok és prófétáik, azaz, országos törvények, melyeket ő épségükben fenn akar tartani s többé meg nem engedni, hogy az evangélikusok eddigi módon zaklattassanak : folyamodásaikkal tehát hagyjanak föl, magának a nádornak se alkalmatlankodjanak, hanem a közügyek tárgyalásához lássanak. Ezeket szomorúan vették az evangélikusok. Látták, hogy vallássérelmeik ügyében a további folyamodás útja be van vágva s rájok parancsolva, miszerint a vallásügy félretételével országos ülésekben a r. kathoLkusokkal jelenjenek meg. Más részről, hogy küldőiket kielégítsék, utasításaikat megtartsák, követségökről kellő számot adhassanak : mit kell tenniek ? volt a kérdés. Tanácskozásuk megint zajos volt. A vélemények szétágaztak. Némelyek a katonai sérelem iránt a r. katholikus megyei követekkel, kiknek hasonló utasításaik voltak, kezet fogva akartak felírni, csak az volt a kérdés, velők külön értekezzenek-e, vagy tanácsosabb lesz az evangélikusoknak az országos ülésbe bemenniek ? Ezek ellenében fölhozatott, e lépés nagyobb kárára, mint hasznára válnék az evangélikusoknak, mert ezen ügy nem magán, hanem az országházban tárgyalandó levén, ha bemennek az országos ülésbe, elejtik a vallástárgyat s arra többé vissza nem térhetnek ; hogy a r. katholikusok a katonai sérelem iránt már felírtak, határozott kir. választ kaptak, azt elfogadták, így a velők tanácskozás eredménytelen marad; hogy bemenetelökkel az országos ülésbe eddigi magánértekezleteik megállapításait megsemmítenék, a katonai sérelemre érkezett kir. leiratot helyeselnék, abba ők is beleegyeznének s ez által az országgyűlési tárgyalások szabályait felforgatnák; végre, hogy a sérelmek orvoslását, utasításaik szerint, nem a r. kath. rendnél, hanem a királynál kell szorgalmazniok.— Mások ismét azt vélték, külön folyamodvány volna a fölséghez intézendő, mert a mi szabad volt a r. katholikusoknak, ugyanaz szabad az evangélikusoknak is. Ez ellen fölemlíttetett, hogy emígy mindazt, a mit a