Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— ÍÖO ban állását is az udvarnál, a hol arról vádolják a fölség előtt térítvényt adott magáról, hogy az evangélikusokat, vallásuk Ügyében, pártolni fogja s ez bátorítaná őket oly állhatatosságra; e gyanúsítással pedig azt akarják elérni ellenfelei, hogy^helyette más legyen a közbenjáró. Ö nem tagadja, hogy hivatala- s esküjénél fogva, mint közbenjáró az ország s királya közt, mindent elkövetett, hogy a vallásügy, az ország felhábovítása nélkül, barátságosan elintéztethetett volna; de mivel az még eldöntetlen, az evangélikusok pedig tudatták vele, módozatok keresésével ne fárasztaná magát s ez által közbenjárását megvetni látszanak : ennélfogva kéri őket, tisztázzák öt ki öfölségénél a gyanúból, mi ha nem történik és a r. katholikusok megtudják közbenjárásának megvetett voltát, azon nap lesz megásva a nádori méltóság és tekintély sírja. A kitisztázás pedig akként történhetnék meg, ha az evangélikusok az általa mind a két pártból választandó követek által, még a kir. válasz előtt, barátságos kiegyezkedést kisértenének meg, mit a papság (Bory ezt esküvel állitá) semmikép sem fogad ugyan el, de ha sükerülne a kiegyezkedés, jó, ellenesetben a nádor ki volna a gyanúból tisztázva, az evangélikusok sem vádoltathatnának, ők volnának okai az ügyek hátráltatásának. Ezekről tudomást vévén a protestánsok, három kérdést ve tettek föl: 1. ) Az udvar gyanúja ellen védhetik e hivatalának lealázása nélkül a nádort ? 2. ) A r. kath. rend ajánlkozása [nélkül és a papság tiltakozása ellenére bocsátkozhatnak e barátságos egyezkedésbe? 3. ) Hálálkodásukkal megvetették-e a nádor közbenjárását? Ezeket bőven megvitatva, Farkas László, Székely András, Görgey Ezékiel s mások által jelentették Vesselényinek: nemhogy közbenjárását megvetették volna, hanem azt, bizalom- és fiúi engedelmességgel viseltetvén őiránta, minden szükségökben továbbá is kérni fogják. Barátságos egyezkedésbe részint utasításaik, részint a sérelmekkel benyújtott folyamodványaik miatt nem bocsátkozhatnak, mert ha a r. katholikusok ki akartak volna egyezkedni, ezt akkor, midőn az evangélikusok is óhajtották, t. i. a király megérkezte előtt, kellett volna tenniek: de most, midőn a protestánsok sérelmeiknek kir. hatalommal való