Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 101 — rnegorvoslását sürgetik, el van az késve. A kitisztázásra nézve attól félnek, föllépésökkel még inkább táplálandnák a gyanút. Csak ö használja nádori tekintélyét, melyet az evangélikusok, szükség esetében, bárki ellen férfiasan védeni és fenntartani készek, épen azért újból kérik, vegye szivére a haza javát, tartsa emlékezetében esküjét, áhítsa és szeresse az ország nyugalmát, a királynál pedig kielégítő választ eszközöljön ki. — Ezeket hallván a nádor, mondá: »Látom ime immár az dolognak mivoltát, magamat ezentől fölvitetem az várban és az én kegyelmes uramnak ö fölségének lábaihoz burúlok s mindent cselekeszem, az mit cselekedhetem. Mindazonáltal mégis kérem az nemes evang. státust, hogy csak egy fél napot adjanak bár az tractatusra.« — Mire az evangélikusok Sándor György, Szelényi s mások által nyomban megüzenték Vesselényinek, ők barátságos kiegyezkedést nem kezdenek, mert Bory^l úgy értették, hogy azt a papság ellenzi, ig-y edrligi határozatukhoz ragaszkodnak. Ugyanazon nap Sándor György, Fúló s mások által a személynöknél mentették magokat az evangélikusok, hogy nem vettek részt a compilatorok ülésében, mire a személynök válaszolá : »En bizony azt állétottam volna immár, hogy mivel az religio dolga majd szintén végi felé vagyon, immár ő Kglmek compilator uraimék compareálnak ; de addig veszek eszünk az religión, hogy majd oda leszen az regio.« Az evangélikusok vonakodtak e szerint a barátságos kiegyezkedés kezdeményezésétől, de azon társaiktól, a kik Kottáinál találkoztak a nádorral, ennek nyilatkozatát hallván : »Én, isten úgy segéljen, nem tudom, mit kellessék immár cselekednem, lám mindent fölkeresnék, az mit föltalálhatnék, hogy hasznotokra volna, íme az amicabilis compositiót is tentáltam, noha, isten úgy segéljen, tudom, hogy az papság nem accedál arra, de hiszen ha nem accedált volna is reája, mindjárást ment ember volnék én ő fölsége előtt; engem szintén elcsigáztatok és faggatátok immár, bizony testamentomban meghagyom, hogy holtom után még az maradékom is átkozzon benneteket, mert ti lesztek énnekem hóhérim. Mindazonáltal az istenért kérem Kgteket, hogy jobban gondolkodjék áz compositio felől és adjatok még egy napot ezen gondolkodásnak, az mint föltaláltok, adjátok énnekem híremmé« : jónak vélték újból megvitatni : nem