Eötvös József: Reform (1868)

— 61 — 4-er. Mert a megye, mint a törvények s kormányi rende­lések végrehajtója, a kormánynak minden alkotmány elleni tö­rekvéseit semlegessége által sokkal hatályosabban korlátoz­hatja, mint a felelősség elvének bármily ünnepélyes kimondása. Nézzük egyenként. A. Nemzetiségünk. Nemzetiségünk fentartásánál nem ismerek magasabb ér­deket. — Nemzetünk egykor szebb napokat élt; határaink mesz­szebbre terjedtek; zászlóinkat a győzelem lobogtatá; s magyar­nak lenni, dicsőségnek tartatott. Mint egy nagy család ivadé­kaira, e mult kor dicsőségéből reánk csak egy név maradt; de ezt fenn kell tartanunk, ha ezt fentartottuk, talán még reánk is szebb jövő vár. Egy nap — mint egy szónokunk mondá — nemzeteket ismét nagygyá tehet: az elveszett nemzetiséget sem­mi vissza nem adja többé. De ha megyei szerkezetünket, ha fő­kép azon elemeket, melyek az egyes törvényhatóságokban poli­tikai jogokkal élnek, figyelemmel tekintjük : nem látjuk-e, hogy megyéink ily tág hatásköre nemcsak nem biztosítja, sőt a leg­nagyobb veszélylyel fenyegeti épen nemzetiségünket. Hazánk oly különböző népfajai mellett, hol általában magyar­nak csak törvényhozásunkat nevezhetjük, nemzetiségünk annyival biztosabban áll, mennyivel nagyobb s általánosabb azon befolyás, melyet törvény­hozásunk az ország mindenegyes részeire gya­korol; s megyei szerkezetünk, mivel épen e törvényhozásnak az egyes megyére való befolyását gyengiti, sőt néha megsemmi­siti, nemzetiségünk fentartására csak veszedelmes lehet. Mondani fogja erre talán valaki, hogy a tapasztalás ellen­kezőt bizonyit, miután magyarságunk csak a megyei élet által őriztetett meg. Én e részben a múltra nézve is máskép véleke­dem, s ugy vagyok meggyőződve, hogy eldiákosodott megyéink politicus élete egy fél század előtt sokkal gyengébb vala, hogy­sem általok nemzetiségünk fentartathatott volna; ha a nép (nem a Verbőczyanus, de a valóságos népet értem) nem ragaszkodik hivebben nemzetiségéhez, nálunk nemeseknél, kik a József által előidézett ellenhatás után, ősi nyelvöket nagyrészben paraszt­jainktól tanultuk. De ha a fentebbi állítást a múltra nézve meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom