Eötvös József: Reform (1868)
— 62 engedném is: mit bizonyít az jelen egészen megváltozott helyzetünkben ? Nemzetiségünk jelenleg erösobb alapokon áll, mint egykor, de tagadhatatlan az is, hogy magyar létünket a jelen pillanatban más, apáink által nem ismert veszélyek is fenyegetik. Egykor nemzetiségünket csak a kormánytól féltettük, jelenleg a felsőbbség, melyet a magyar elem magának törvényhozás utján kivitt, ellenhatást idézett elő hazánk idegen ajkú lakosai között, s ezt én sokkal veszélyesebbnek tartom. Pánszláv mozgalmakról hallunk, a német-egység eszméje hangoztatik Magyarország közepette; az illyrismus felütötte zászlóját; szóval : minden néptöredék, mely hazánkban századokon keresztül nyugodtan élvezé a magyar polgári állomány védelmét, független nemzetiségről, vagy más rokon, de nem magyar fajokkali egyesülésről ábrándozik. — Ha hazánkat más alkotmányos országok módjára látnám kormányozva, én mind e mozgalmakat veszélyeseknek nem tartanám. Nyelvünk, mely a törvényhozás nyelve, mely maholnap a nevelés nyelve leend, s a miveltebb osztályok között napról napra inkább elterjed, ily viszonyok között ki fogná víni győzelmét; de a dolgok állása egészen más, ha figyelmünket megyei szerkezetünkre fordítjuk. Az egyes megyék sokkal több függetlenséggel birnak. hogysem eszünkbe jutván, miként sok megyének többsége már most sem magyar, nemzetiségünket már most veszélyeztetve nem hihetnők. Vagy nem látjuk-e szemeink előtt, mik Horvátországban az illirpárt által naponkint nemzetiségünk ellen elkövettetnek, s szinte az úgynevezett municipális jogok ürügve alatt védelmeztetnek • nem kell-e félnünk, hogy azon párt, melv hazánkban a magyar nemzetiség ellen működik, valamint már a vallással tevé, ugy a megyei szerkezetet arra használandja, hogy vele szláv törekvéseket segítsen elő, s pedig annyival inkább, mivel megyéinknek egy nagy részében a befolyással bíró nemesség sem magyar. — Fel fogunk sóhajtani, fel fogunk talán szólalni a kormány ellen, mely e vétkes törekvéseknek kellőleg ellene nem szegült .; de mi, kik szüntelen megyei autonómiáról, szüntelen selfgovernmentröl s arról szólunk, hogy a törvényhatóságok beléletébe senkinek avatkozni nem szabad, mit fogunk tehetni e veszély elhárítására, mely önelveink következetes alkalmazásából eredend?
