Eötvös József: Reform (1868)
nek megszorításához vezet, világos lévén, hogy épen e rendszernél fogva országgyűlésünk sokkal többet foglalatoskodik egyes megyék sérelmei s kivánataival, mint egész erejét valóban országos tárgyak körül központosíthatná. Mi azonban e tekintetben legkárosabban hatott, kétségkívül azon vetélkedés, melyet a megyék s törvényhozás között illető hatáskörük kiterjesztésére nézve tapasztalunk. Valahányszor törvényhozásunk hatáskörének kiterjesztése jön kérdésbe: azon ellenvetéssel találkozunk mindig, hogy az oly kiterjesztés által a megyék autonómiája veszélyeztetik, s a világ minden alkotmányes népei között a magyar az egyetlen, mely törvényhozása jogkörét megszoritani igyekszik. Valamint az, hogy megyéink municipiumoknak neveztettek, mint fölebb érintém, számos tévedésekre adott alkalmat: ugy megyei autonómiánk szójárása némelyekkel elfelejtető, miként a két szó, melylyel élnek — municipium és autonómia — valóságos ellentétben állnak, s nem egy van az országban, ki a megyék autonómiáját komoly értelemben véve, csakugyan veszélyeztetve hiszi a szabadságot, midőn valamely, eddig a megyéhez tartozó jog a törvényhozás hatásköréhez soroztatik. Csak ez eszmezavarnak tulajdonithatjuk, hogy azon tárgyakra nézve, hol a törvényhozás hatásköre nem a kormány, hanem megyei szerkezetünk által szorittatik meg, sokan ezen állapot fentartását czélszerünek sőt alkotmányunk megőrzésére szükségesnek tartjuk. Nézzük például a befolyást, melyet megyéink a házi adó nagysága meghatározására s általán véve minden adó kivetésére gyakorolnak. Az adó egész terhe hazánkban csak nemtelen polgártársaink vállain fekszik, s megyéink, midőn adóról szólnak, a selfgovernmentnek azon igen rendkívüli nemét gyakorolják, mely szerint valaki oly tárgyakról rendelkezik, mikhez semmi köze. Pedig ha kivívatik is végre a közös teherviselés elve: ki nem látja, hogy az adó kérdése a mennyiség meghatározását s az adóztatási kulcs megállapítását illetőleg, ekkor sem bizathatik az egyes törvényhatóságokra. Mert akármiként rendeztessenek is el az egyes törvényhatóságok, bennök egyes néposztályok mindenkor tulnyomósággal fognak birni, s azzal, adókivetési tárgyakban akképen visszaélhetnek, hogy bizonyos osztályok