Eötvös József: Reform (1868)
— 31 — kásságának hatása kiterjedett, o században minden életet csak a szűk megyei körökben látunk, a történetekben nemzet helyett csak egyes individualitásokat, haza helyett csak helyhatóságokat, vagy legfölebb valamely dunai, tiszai kerületet találunk. De mi akkor nemzetünk helyzetéből fejlődött, mi akkor józan és czélszerü vala: illik-e az még korunkhoz is? Most, a XIX. század közepette, hol nemzetiségünk — hála a mindenhatónak s őseink kitörésének! — némileg biztositva van, hol ellenségnem tiporja hazánk földét, s fenállásunk nem támadtatik meg: ragaszkodhatunk-e tovább is azon módokhoz, melyekkel eldődeink e hazát fentarták ? Ideje most már kifejlődésünkről gondolkoznunk, módokat keresnünk, mik szerint felküzdve magunkat a független népek sorába, szomszédait haladásukban utolérje nemzetünk; s végre, miután a szabadságannyi vérrel visszaszereztetett, arra fordítsuk gondjainkat, miszerint az megtartassék. Nem hallottunk senkit, ki korunkban e hon védelmére szükségesnek gondolta volna, hogy mezőink kopáran hagyassanak, vagy az utak s hidak elrontassanak; vagy, ki rendkívüli szerencsének tartotta volna, ha folyóink egyike eláradva, kastélyát ugy körülvevő, hogy ahhoz közeliteni nem lehet; s mégis ez vala őseink védelmi rendszere; elégeték máikalászban álló vetéseiket, lerontának hidakat, fölárkolák országutaikat, hogy a nagy pusztaság győző elleneik haladását akadályoztassa ; örültek, ha a Duna vagy T;;Zja e hazának virágzó téréit elboritá, mert legalább eltakará a,s*ol|piság elől. S vájjon, ha ezekre nézve nézeteink annyira megváltoztak, nem jut-e eszünkbe: hogy midőn nemzetünk tisztán védelmi helyzetéből kilépve, haladás után vágyódik, politikai'rendszerünkben szinte létezhetnek némely intézkedések, melyeknek napjainkbani alkalmazása nem józanabb, mint ha lehető ellenséges megtámadások ellen ujonan életbe léptetnők mindazt, mit őseink a törökök ellenében annyi sikerrel használtak; s hogy legalább, mi a megyék ^nnyira magasztalt vis inertiae-jét illeti: ez századunkban, mely a haladást tűzte jelszavául, azok közé tartozik. A régi egyptomiak azon hitben, hogy halottaik lelkei pár ezer év múlva ismét visszatérnek, s a testet, melyben egykor laktak ujonan felelevenítik, nagy gondot forditának holttesteik fentartására, melyeket bebalzsamozva, száz kisebb s nagyobb szallagokkal összekötözve találunk sírboltjaikban. Képe ez annak, mit őseink e nemzettel