Eötvös József: Reform (1868)

— 30 — bebizonyíttatnék, miként helyzetünk azóta nem változott. S én nem hiszem, hogy valaki ezt mondhatná, miután Európa minden nemzetei között — mennyi és mily óriási változásokon ment pedig által földrészünk csak az utolsó ötven év alatt is — alig van egy, melynek jelen állapota s azon viszonyok közt, mikben másfél század előtt élt, nagyobb különbséget találnánk, mint épen honunkban. Ha országunk állapotát a XVII-ik század közepe felé tekintjük, mit látunk? Magyarországnak majdnem fele a törökjárom alá görnyedve; szabad része belháboruk által széttépve, — mintha a végzet a szolgaság és szabadság kinait egyszerre akarná éreztetni nemzetünkkel, — középpont nélkül — mert fővárosát az ozmán foglalta cl, — s fejedelmei a hazán kivül laktak; földtermesztése a legaljasabb fokon, csak épen, hogy mindennapi szükségeit födözze, kereskedés s ipar nélkül, — egy nagy csatatér, melyen a nép vallásos és nemzeti függetlenségét naponként vérével oltalmazá: — ilyen volt akkor hazánk állapota. Ha ez állapotot összehasonlítjuk a jelennel, midőn elgyengülve bár hosszú küzdések után, de mégis nyugodtan találjuk nemzetünket, — midőn a földmivelés és ipar fejlődését ha más nein, legalább az bizonyitja, hogy naponként inkább érezzük azon korlátokat, melyek a fejlődést akadályoztatják, — midőn a vallásos súrlódások a csatámezöről legalább már tanácstermeinkbe szorultak stb.: — ki fogja tagadni, hogy helyzetünk más, mint melyben apáink e hont számunkra megtarták, s hogy menynyivel inkább kötelességünk elismerni azon roppant háladatossági terhet, melylyel őseinknek tartozunk, annyival inkább megkell győződnünk az iránt is, miként hazánknak egészen megváltozott állapotja tőlünk más tetteket, a hon fentartása különböző eljárást kiván, mint a minőt tőlök tanulhatnánk. A magyarnak a XVIÍ. században egy czélja volt: fentartani nemzetiségét. Anyagi és szellemi kifejlődése miként juthatott volna eszébe, midőn hazáját még nem nevezhető tulajdonának, midőn még nem tudá, ha nem jut-e kevés idő múlva idegen hatalom alá maga a tűzhely, melynél gyermekeit neveli? Föladata nehéz volt, de egyszerű: fentartani, megőrizni, legfölebb valamivel nevelni azon töredékeket, melyek hazája- s nemzetiségéből reá maradtak; s nem bámulhatja senki, ha minden gondját s törekvését azon egy pontra forditva, melyre mun-