Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

90 KAZINCZY FEKKNCZ. melyet kifejezünk, csak azon hatásnak újabb bizonysága, melyet ő édes anyai nyelvünkre gyakorolt, s ez az ok, melyért a magyar akadémia, midőn Kazinczy születésének századik évnapját megünnepelni elhatározá, nem csak az irodalom barátait, de mindazokat szólítá fel, kiknek nemzetiségünk szívókon fekszik; mert nem egyedül irodalmi barátait vagy tanítványait, hanem a nemzetet illeti a kötelesség, hogy ünnepélves módon tiszteletet nyilvánítson azon férfiú iránt, kiben újabb kifejlődésének egyik főtényezőjét ismeri el. Ne is várják tehát tőlem, tisztelt hallgatóim, hogy a dicsó'ültnek irodalmi érdemeiről szóljak: felettök az idő rég kimondotta Ítéletét, fentartva műveit, melyek közöl sokan irodalmunk egyes ágainak mind máig legszebb virágai; ne kívánják, hogy munkás életének képét adjam eló'. Ez a történeté, mely most, midőn nagy része azoknak, kik vele működtek, sírjaikban fekszenek, tartózkodás nélkül elmondhatja annak tanulságos, de szomorú részleteit. Miként a földnek, úgy az emberi létnek legmagasabb pontjai csak nehéz ösvényeken érethetnek el, s a kegyes gondviselés, mely Kazinczyt e pontok egyikére vezette, nem menté fel őt e közös végzetünktől. Hosszú élete hosszú küzdés vala, melynek nagvszerű eredményei nagy fáradságok, gyötrő nélkülözések és lelki fájdalmak árán vasároltattak. De vajon előszámláljam-e azokat? hogv most, midőn harmincz évvel halála után azért gyűltünk össze, hogy érdemeinek méltó jutalmáúl egy egész nemzet háláját mondjuk ki, azon egyes csalódásokra emlékezzünk, azon apró küzdelmekre s névtelen aka-