Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

KAZINCZY FERENCZ. 91 dályokra, melyek őt, mint a vándort az erdő kúszó növényei nemes törekvései között, a legnagyobb akadályoknál inkább kifárasztották. Vagy vádakat emeljek-e? minőkre az ő, mint minden kitűnő ember élete alkalmat ád, hogy elkeseredést gerjeszszek azok ellen, kik irányában igazságtalanok voltak, és sajnálkozást ő iránta! Ki, mint Kazinczy, egy magas czélnak szentelve tehetségeit, azon meggyőződéssel szállt sírjába, hogy feladásának eleget tett, s kinek születését egy század után hálaadó nemzete ünnepli meg: az bármily nehézségekkel küzdött életében, sajnálkozásnak tárgya nem lehet; s miként a zöld babér homloka mély redőit, úgy az örök dicsőség, mely nevét körülsugározza, elfedi előttünk a méltó fájdalmakat, melyeknek árán az vásároltatott. Nem csak Kazinczy érdemeinek, de egy nagy nemzeti ügy eddig kivitt diadalának megünneplésére gyűltünk össze, s vajon a triumphator ékes palástja alatt mért keresnők a sebhelyeket, melyeket magán visel? minek hozzuk fel a hosszú küzdés egyes részleteit, midőn a győzelem oly gazdag eredményei előttünk fekszenek, s ezen eredményeknél egyéb nem kell, hogy a férfiú érdeme, kinek azokat köszönjük, egész nagyságában kitűnjék? Élete e nagy ügynek vala szentelve, melynek előmozdításáért hosszú eletén át fáradott s melyben a sors és emberek csapásai után egyedüli örömét s vigasztalását találá. Története félszázadnál tovább egy nemzetiségünk történetével; s ily férfiúnak méltó magasztalása csak az lehet, ha áthatva nagyszerűségétől az ügynek, kimutatjuk a részt, mely annak előmozdításában őt illeti, és kimutatjuk az eredményeket, melyeket neki köszönünk, hogy, midőn életére visszatekintünk, a