Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

82 VÖRÖSMARTY MIHÁLY. a felsőbb osztályok termeiben, s a nép szalmaföde­lei alatt. Nem csak a művészet kastaliai forrása, hanem azon honszeretet, mely nemzetünk történetén egy hatalmas folyóként mindent termékenyítve átvonni, melyhez e hazában minden összefoly, melyből egye­sek s egész ivadékok egy ezredéven át lelkesedésöket meríték: ez tevé Vörösmartyt költővé, népszerűségé­nek titka ebben fekszik. A művészi forma, midőn oly eszméket s érzel­meket fejezett ki, melyek milliók szivében éltek, tár­gya által népiessé vált, s ennek tulajdoníthatjuk, hogy azon nagy változásoknak daczára, melyeken nyel­vünk az utolsó időben keresztülment, az irodalom és a nép nyelve között különbség létezik ugyan, de nem oly válaszfal, mely mind az irodalom mind a nemzet kifejlődésére károsan hatna. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy Vörösmarty nép­szerűsége ennyi változások között épségben maradt, csak annyiban módosulva, hogy mi elébb népszerű­ség vala, később dicsőséggé vált. Ha van iró, ki mind korának mind nemzetének legnemesebb irányait képviselve egy nemzet költő­jének nevét megérdemlé: Vörösmarty az, s ezen ön­tudat volt életének legszebb jutalma, s a támasz, mely a férfiút még akkor is fentartá, midőn minden egyéb, mire jövőjét építette, romokba dőlt. Az 1848-ik év nagy eseményei kiragadták őt is szokott munkásságából, s midőn a roppant vész, mely által a költő a közélet örömtelen mezejére sodorta­tott, elvonult, s ő is előbbi körébe visszatért, feldúlva találta azt. Azon időszak, mely nagy forradalmakra köz­vetlenül következik, nem kedvező az irodalomra, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom