Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

82 VÖRÖSMARTY MIHÁLY. a felsőbb osztályok termeiben, s a nép szalmafödelei alatt. Nem csak a művészet kastaliai forrása, hanem azon honszeretet, mely nemzetünk történetén egy hatalmas folyóként mindent termékenyítve átvonni, melyhez e hazában minden összefoly, melyből egyesek s egész ivadékok egy ezredéven át lelkesedésöket meríték: ez tevé Vörösmartyt költővé, népszerűségének titka ebben fekszik. A művészi forma, midőn oly eszméket s érzelmeket fejezett ki, melyek milliók szivében éltek, tárgya által népiessé vált, s ennek tulajdoníthatjuk, hogy azon nagy változásoknak daczára, melyeken nyelvünk az utolsó időben keresztülment, az irodalom és a nép nyelve között különbség létezik ugyan, de nem oly válaszfal, mely mind az irodalom mind a nemzet kifejlődésére károsan hatna. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy Vörösmarty népszerűsége ennyi változások között épségben maradt, csak annyiban módosulva, hogy mi elébb népszerűség vala, később dicsőséggé vált. Ha van iró, ki mind korának mind nemzetének legnemesebb irányait képviselve egy nemzet költőjének nevét megérdemlé: Vörösmarty az, s ezen öntudat volt életének legszebb jutalma, s a támasz, mely a férfiút még akkor is fentartá, midőn minden egyéb, mire jövőjét építette, romokba dőlt. Az 1848-ik év nagy eseményei kiragadták őt is szokott munkásságából, s midőn a roppant vész, mely által a költő a közélet örömtelen mezejére sodortatott, elvonult, s ő is előbbi körébe visszatért, feldúlva találta azt. Azon időszak, mely nagy forradalmakra közvetlenül következik, nem kedvező az irodalomra, s