Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

VÖRÖSMARTY MIHÁLY. 79 Van-e költő, ki, midőn saját érzelmeit mondja ki, mélyebb és bensőbb, s ki, ha nemzetéhez fordúl, férfiasabb és nemesebb hano-okat talál? Van-e, ki azon akadályokat, melyeket a verselés főkép ifjú irodalomban a költőnek elébe gördít, tökéletesebben legyőzte, vagy annyi formában oly remek műveket alkotott? E teremben nincs talán senki, kinek, midőn Vörösmarty lyrai munkáiról szólok, egy vagy más ne jutna eszébe, melyet valamennyinél nagyobbra becsül s mely saját kifejlődésére, sőt talán egész életére elhatározó befolyást gyakorlott. S mily hatást gyakoroltak epigrammjai, melyek közöl többek a görög anthologia díszére válnának? S ha őt mint drámaírót a lyrai költővel egy sorba nem állíthatjuk, senki sem fogja tagadni, hogy Vörösmarty e nemben is, ha nem tökéletes egészt, legalább kitűnő részleteket alkotott, s azon hatás által, melyet drámai nyelvünkre gyakorolt, egy jövő magasabb kifejlődésnek útját készíté elő. Ennyi s ily művek Vörösmartyt bármily nemzet első költői közé emelnék, de működését saját irodalmunkra még becsesebbé teszi az, hogy ő volt az első. ki tisztán irodalmi munkásság által e nemzet érzelmeire s gondolkozására befolyást gyakorolt. Vörösmarty nem csak a művelt osztályok költője, ő az öszves nemzeté. A gyengéd nő s a férfi, az ifjú, ki reménvdiisan az életbe lép, s az agg, kit számos csalódások elkeserítettek, műveiben egyaránt megtalálják saját érzelmeiknek legszebb kifejezését, s vannak költeményei, melyeket a történethez számíthatunk, oly nagyszerű azon hatás, melylyel a nemzet kifejlődésére voltak.