Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

80 VÖRÖSMARTY MIHÁLY. Vörösmarty az első magyar költő, kit a szó legszebb értelmében népszerűnek mondhatunk; s egy­szersmind egyike azon keveseknek, kiknél a népsze­rűség mint saját munkásságokra, úgy az öszves iro­dalomra csak jótékony hatást gyakorolt, s a népnek, mely azt adá, s az irónak, ki azt élvezé, egyaránt dicsőségére válik. Mert ha valaha volt iró, ki magas feladását, ki a roppant felelet terhét, melyet az, ki szavait egy egész nemzethez intézi, magára vállal, tisztán fogta fel; ha volt, ki belátta, hogy a költészet, mely nem anyagi érzékeinkhez, hanem a lélekhez fordul, feladását csak az által tölti be, hogy nem csak az anyagi, de az erkölcsi szépnek képeit tünteti fel; ha volt iró, kinek műveinél eszünkbe jut, hogy a köl­tészet nem egyéb, mint a szépnek érzete egy nemes kebelben: akkor Vörösmarty az. Tekintsünk végig irodalmi pályáján, s nem fo­gunk találni semmit, miről még a kajánság és rosz akarat is mondhatná: ezt ő csak azért irta, hogy népszerűvé váljék. Fájdalmas érzés tölti el szivünket, midőn a nem­zet legnagyobb költőjét éveken át egy folyóirat me­chanikai gondjaival látjuk terhelve; elszomorodunk, midőn legeredetiebb irónk fordításokkal foglalkozik szükségből; s midőn eszünkbe jut, hogy ő, kinek művei által anyai nyelvünk legmagasabb szépségei­nek öntudatához jutottunk, élete legszebb korszakának egy részét arra volt kénytelen vesztegetni, hogy szótárakat és kezdők számára rövid nyelvtanokat készítsen. Nehéz éveket hozhatunk fel, melyekben a láng­ész, hogy férfias függetlenségét fentartsa, az irodalmi napszámos munkáira kényszeríttetett; de oly pilla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom