Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

76 VÖRÖSMARTY MIHÁLY. tatási költségek miatt csak nagy nehézséggel láthattak világot. Elfelejtettük-e az időt, mikor a magyar színészet korcsmákban s faluszínekben tengette nyomorult létét, s ha néha városainkban megjelent, a nagy többségnél legfelebb azon részvétre számithatott, melylyel minden szokatlan fogadtatik; mikor a magyar költészet és szépirodalom egy évi termékei egy zsebkönyvbe befértek, s tudományos irodalmunk egy folyóiraton kivül évenként néhány elemi iskolakönyvre szoritkozott ? Elegen vannak közöttünk, kik midőn az irodalmi pályán felléptek, azt még úgy találták. S ha ezen állapotot a jelennel összehasonlítjuk ; ha a műveket tekintjük, melyekkel nemzeti költészetünk azóta meggazdagodott, s melyek közöl nem hiányoznak olyanok, miket bátran más nemzetek remekművei mellé állíthatunk; ha a tudományra fordítjuk figyelmünket, melynek minden ágában élénk tevékenységet veszünk észre; ha végre meggondoljuk, hogy minden haladásnak feltételét — nyelvet birimk, mely a tudományok több ágaiban a legmagasabb eszmék s ismeretek közlésére már is kész eszköz, a nélkül, hogy haladása által a nép előtt érthetlenné vált volna: Ha mindezt meggondoljuk, azon öntudattal tekinthetünk körül, hogy az utolsó harmincz év reánk egy oly haladás korszaka volt, minőt más nemzetek irodalmi történetében alig találunk; s hogy ezen haladást nem különösen kedvező körülményeknek, hanem csak egyes hazafiak buzgóságának s a nemzet kitartásának köszönhetjük. Nem azért emlitem e haladást, hogy azon czélt elfelejtessem, mely felé törekednünk kell.