Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

VÖRÖSMARTY MIHÁLY. 75 el. Egyike azoknak ő, kik létöket egy nagy czélnak szentelvén, munkásságuknak nyomait nem a házban, melyet családjoknak építettek, a mezőben, melyet szereztek, a személyes barátok és lekötelezettek számában hagyták magok után: Vörösmarty jellemét csak műveiből, életének történetét csak irodalmunkból ismerhetjük. Ha irodalmunk jelen állását elfogultság nélkül tekintjük, el kell ismernünk, hogy a kifejlődésnek azon pontjától, melyet az európai műveltség élén álló egyes nemzetek elértek, még távol vagyunk. A nyugati polgárisodás határszéleire állítva, a magyar nemzet múltja, századokon át egy hosszú küzdelem vala, s nincs mit bámulni, ha a tudományosság mezején csak azon érdemet szerezheté magának, hogy résen állva, a szerencsésebb népeket, melyek azokat mívelék, erős karjával megoltalmazta. Ebbeli hátramaradásunkat akár magunk akár mások előtt eltagadni nincsen okunk; ismerjük, s pirulás nélkül felhozhatjuk annak kútfejét, s e nemzet évek óta tisztán látja ebbeli helyzetét. De ha jelen viszonyainkat nem azon nemzetek irodalmához mérjük, melyek e pályán már századokig haladhattak, s ha nem a végső czélt, mely felé törekednünk kell, hanem a pontot tartjuk szemünk előtt, honnan kiindultunk, vajon ha a magyar irodalom jelen állását ahhoz mérjük, melyet az harmincz évvel ezelőtt elfoglalt, nincs-e okunk némi megelégedésre ? Hányan vannak csak e gyülekezetben is, kik azon korszakra tisztán visszaemlékeznek, midőn egy magyar könyvnek megjelenése még esemény volt; midőn Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy művei a nyom-