Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Vörösmarty Mihály

72 VÖRÖSMARTY MIHÁLY. s a nép, mely dicső társát végső nyughelyére kisérte, könytelt szemekkel, de emelt fővel tér vissza lakjaiba, mert érzi, hogy a kit eltemetett, azt elvesztenie nem lehet. Ily érzelmek azok, mikkel három év előtt Vörösmarty sírjánál állánk, ilyenek azok, mikkel e pillanatra visszatekintünk, s én nem azért lépek e szószékre, hogy a dicsőültnek emlékét újítsam meg, vagy fájdalmunkat fejezzem ki nagy veszteségünk felett. Azok közé tartozott ő, kiknek emlékéből az idő csak azt veheti el, mi az elválás pillanatában fájdalmas vala. Sem mi, kik hozzá közelebb álltunk, azt, mitől halála megfosztott, sem a nemzet azt, mit életének köszön, nem fogja elfeledni. De midőn e társaság évek után megritkult sorait kiegészitvén, új munkássághoz készül, tehetünk-e ezen ünnepélyes naphoz illőbbet, mint ha azon férfiúra tekintünk vissza, ki e testületnek, keletkezésétől fogva egyik legbuzgóbb tagja s egyik fő dísze vala, s ki midőn nyelvünket halhatatlan művekkel gazdagítá, egyszersmind azon komoly, egy czélra irányzott kitürésnek példányát állítja fel előttünk, mely által úgy az irodalmi mint más pályán a szerényebb tehetség is nagy eredményeket víhat ki, de mely nélkül még a lángész is csak töredékeket alkothatna. Vörösmarty első évei születése helyén, PusztaNyéken, folytak el, hol apja mint gazdatiszt őt és számos testvéreit fölnevelte. Valamint a ház, melynek rajzát valamennyien ismerjük, s melyhez utódaink kegyelettel fognak zarándokolni: úgy a házi kör, melyben nagy költőnk nevelkedett, nem tűnt ki semmi által. Amaz egyszerű falusi laknak, zöld ákáczokon kivül, csak a fehér falak tisztasága képezi