Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

GRÓF DBSSEWFPT JÓZSEF. 65 bajaikban jóltevőjöket föl ne keressék s a földmívelő, ki háza előtt a nap meleg sugárit élvezé, levéve kalapját áldást mondott az átmenőre; a gyermekek elhagyva játékaikat kezei körül tolongtak s mindenütt minden szóból, minden mozdulatból látszik, hogy a kötelék, mely e férfiút jobbágyaihoz fűzi, nem a törvényben, hanem a szívekben létezik; vagy ha a mezőn jártunk körül, melynek egyik felén a szabolcsi róna terül el, a másikon a tokaji s borsodi hegyek emelkednek, s 6' a zöld síkon jártatva tekintetét az időkről szólt, midőn a térek virágozók lesznek, s e haza néma pusztáit egy, munkásságában gazdag, szabadságában büszke nép fogja bétölteni és a remény, melylyel hazájának távol jövőjéről szólt, az agg férfiúnak arczát lángba boritá: nem érzettük-e ellentálIhatlanúl vonzódva magunkat a férfiúhoz, ki azt, mi után vágyódni érdemes, soha a föld porában nem kereste; kivel a szeretet, melyet talált, elfelejteté csalódásait, ki, mint kertjében, ugy az életben a felnőtt fák árnyéka alatt elfelejtheté, mennyi csemetét ültetett, melyeknek reményzölden kihajtott levelei nem tárták meg igéretöket; nem érzettük-e jobbaknak, nemesebbeknek magunkat társaságában, lelkesitve, hogy mi is mint ő, önösségünk körén kivül fekvő czélokat tűzünk ki munkásságunknak; hogy mi is életünk alkonyán még jövőt lássunk magunk előtt, melyet reményeinkkel elfoglalánk. Engedelmet, t. hallgatóim, ha midőn a férfiúról szólok, kit a haza a politika s irodalom mezején tett szolgálataiért tisztel, nem hallgathatom el emlékeimet, s országos érdemeit elsorolva, nem hallgathatom el a szeretetet, melyet iránta érzék, a köszönetet, melylyel résztvevő barátságáért mint ember, segitő tanácsiért mint iró tartozom. Emlék azon szeretet is, melyet Eötvös. Emlékbeszédek. 5