Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József

64 GRÓF DESSEWFFV JÓZSEF. De az nem méltányolhatja Dessewffy t igazán, ki őt csak a politika s az irodalom mezején ismeri. E nemes kedélynek kincsei csak házi körében tűntek fel, s ki őt itt látá, nem fogja soha feledni a jótékony befolyást, melyet Dessewffy személyisége rá gyakorlott? Hány van, közöttünk irók közt, kiket példája, kiket az ő bátoritó szavai buzdittattak, hogy pályánkra lépjünk, és azon minden nehézség daczára, megmaradjunk? Hány tiszteié benne mesterét, kinek példájából kerülni tanulta azt, mi a művészetet elöli, minden aljasságot? Hány van, ki ha később közméltánylatot szerzett magának, hálával emlékezik vissza, hogy az első, ki őt méltányolta, Dessewffy volt, a szeretetreméltó férfiú, kinek szíve irigységet nem ismert, ki csak a küzdés között s nem midőn a jutalmak osztattak, érzé versenyzésre fölhíva magát. Ki nem emlékezik e nyájas férfiura, ki nem nélkülözi e szelid arczot, mely nem muló ifjúságban mosolygott ezüst fürtéi alatt? Ki felejtheti szavának szelid hangját, melyben a múltnak emlékeit vagy a jövő reményét, baráti tanácsokat, vigasztalást, vagy meleg részvétet, de soha egy keserű szót, soha semmit nem hallottunk, mi érzelmeinket sértheté. Ha vendéges házához jövénk, hol a gazda meleg kézszorítása s azon szivesség fogadott, melyet utánozni nem lehet — s a gazda kertébe vezetett s a fák árnyéka alatt, melyeket maga ültetett, éltének múltjáról szólt, a feltételekről, melyekkel a világba lépett, s melyek lelkét a mindennapi élet terhei alatt fentarták; a sok szeretetről, melyet életében talált, a sok reményről, melyek minden csalódások között mégis teljesedtek? Vagy ha a faluba mentünk, mely házától távolabb állt, de nem annyira, hogy lakói minden