Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 305 magasan minden egyes országok s nemzetiségek törekvései felett, egy világító toronyként, mely a habok küzdelmein kivül biztos parton emelkedik, hogy a vészekben hányatott emberiség irányát ne téveszsze el. Engedjék önök, hogy e részben saját nézetemet elmondjam. Hiszem, sőt meg vagyok győződve: vannak érdekek, melyek még a hazánál is magasabban állanak, s épen mert a keresztyénség által ily érdekek támadtak, mert a haza felett az emberiség nagy eszméje állíttatott fel, mert czéljaink vannak, melyek e föld minden népeivel közösek, mert vannak eszmék és érzések, melyekre nézve az egyes államok határai nem léteznek: ez az, minek a magas állást, melyet ujabb civilizationk az ó-világi felett elfoglal, főkép köszönjük; s ki ne látná, hogy a tudomány is ezen általános érdekek közé tartozik? Nem egyes népé vagy korszaké, hanem az emberiség közös kincse ez, valamennyiünké, mint a nap. melynek sugarai különböző irányban, de az egész földet bevilágítják; kimerithetlen, mint a forrás, mely el nem apad, ha belőle milliók enyhítik is szomjukat. — A tudomány a világé, az emberiségé, de ezen közös kincsnek mi módon jutunk birtokához? Mint a gyenge vízér és csermely a patakkal, ez a kisebb folyóval egyesül, s igy képezi a nagy folyamot, mely egész országok vizeit a tengerbe viszi, hogy a nagy medencze soha ne apadjon el: igy támad a tudomány. Közös, általános az, de csak azért oly nagyszerű, mert benne millióknak törekvései egyesülnek, mert mindenkor, minden nemzet, minden egyes, miután előbb individuális létének körét átfutotta, e nagy egésznek hozza kincseit. Minden tudomány individuális törekvéseknek eredménye, s a tapasztalás azt mutatja, hogy valamint a folyó annál Eötvös. Emlékbeszédek. 20