Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 297 részét elvesztette, meg fogja-e érteni, fogja-e méltányolni fáradozásainkat, midőn azon tevékenységet újra kezdjük meg, mely a nemzet kifejlődésére egykor elhatárzó befolyást gyakorolt, s nekünk fontosnak látszik, de mégis csak egy oly múltnak folytatása, melyet nagy események messze távolba helyeztek. A két év, mely azóta lefolyt, a társaság alapító s pártoló tagjainak növekedő száma s e tisztelt kör, melyet magunk körül látunk, megczáfolta ezen aggodalmainkat s ha, tekintve feladatunk nagyságát, saját erőnkben kétkedünk is: legalább az iránt hogy e feladat teljes fontosságában elismertetik, nem lehet kétségünk többé, s a nemzet megmutatta, hogy azon buzgalom, melylyel anyagi érdekeinek kifejtésén s politikai újjászületésén dolgozik, nem lankasztá el a lelkesedést azon eszmék s törekvések iránt, melyekkel a haladás pályáján egy fél század előtt fellépett. Valamint az egyesnek állása attól függ, hogy azon társaságnak, melyben él, tevékeny s hasznos tagja legyen: ugy van az a nemzeteknél is. A leghatalmasabb is csak azon mértékben gyakorolhatja befolyását, melyben az emberiség közös czéljainak szolgál, s erejét a korszellem irányában használja fel. \ ágygyal tekinthetünk vissza multunkra, midőn zöld rónánkon, melynek sima színét az eke vasa akkor még nem sebezte meg, kaczagányos apáink száguldottak körül, nem ismerve más munkát, mint azt, mely a várak erődítésére fordittatott s nem becsülve más tudományt, mint azt, mely a mult idők dicső tetteit jegyezte fel krónikáiban. De ez idők elmultak, előttünk uj kor áll s ha azt akarjuk, hogy e nemzet múltjához méltó állást foglaljon el, nem utasithatjuk el magunktól annak követeléseit. Szük-