Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kölcsey Ferencz

18 KÖLCSEY FERENCZ. lyát s tisztán fog állani emlékeinkben mint oly férfin, kit nem önzés, hanem honszeretet lelkesített; s ki, midőn azon meggyőződésből indult ki, hogy e föld nem egyeseknek, hanem az egész emberi nemnek élvezetére adatott, oly elvekért fáradott, melj-eket a jövő kor létesiteni fog. Haza s király iránt hívséget énekelt a gyermek első dalában: haza s király iránti hívség lelkesité őt vég sóhajtásáig. S habár sirját az irigység állja is körül, s ha bár szemtelen hazudságokat kohol a rágalmazás: e név dicső fog maradni közöttünk, mint ama sziklák tenger közepette, melyeket a reájok csapdosó mocskos hullám csak tisztábbra mos. O elment, elment oda, hol a szív megpihen nehéz földi utja után, hová barátink könyei nem hatnak, hol ellenségeink csapása nem bántanak többé. Egy puszta sir a Túr partjain fogadá el nemes kebelét ; csak az elhagyott háznép, és néha egy hív. ki barátjának sirjához vándorol, ismerik a helyet, hol Kölcsey nyugoszik. Egy pár év s a domb, mely koporsója fölött emelkedik, besülyed, és a dúsan felnőtt fu alatt talán nem fogja senki keresni hamvait! De hát ennyi érdem után csak ez volna díja? — 0 nem! s habár e haza bányáiban nem találkozott egy kő, mely oszlopául emeltetnék, s nyelvünkben, melyet ő gazdagított, nem találunk egy pár szót, melyet hálaadva sírkövére vésnénk : mi őt nem fogjuk felejteni, nem mi, kik barátai valánk, s nem azon ifjú nemzedék, melyet annyi reménynyel nőni látott. Reátok, lelkes ifjúság! reátok legyen bízva emléke. Nézzétek életét s legyen képe fenséges példa előttetek. Nézzétek őt, az árvát, a szegényt, a gyengélkedőt s tudjátok: őt