Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 217 praktikus élet mezején alkalmaztatik s azon meggyőződésre vezet, hogy valamely nemzet magát elszigetelheti, sőt, hogy csak ez által biztosíthatja nemzeti sajátságainak önálló kifejlődését. Mint a polgári élet körében minden nagyobb eredmény csak az által érethetik el, ha több egyéniség egy közös czélra működik: úgy az emberiség haladása csak a népek hasonló közreműködésének eredménye; s a mely nép a közösségből kilép, melyet a nyugati kereszténység a népek között előidézett, s melynek ujab civilizatiónkat köszönjük, az tevékenységének azon mezején, melyen ezt teszi, rögtön elmarad és hanyatlik. S ez történt a jog tekintetében nemzetünkkel. Ha hazánk jogviszonyait, vagy egyéb institutióit tekintjük azon századokban, melyek nemzetünk fénykorát képezik, köztök és más európai intézvények között a legnagyobb rokonságot találjuk, s ha ez később megváltozott, az ok a török uralomban rejlik, mely által fejlődésünk erőszakosan félbeszakittatott, úgy, hogy az, mi institutióink eredetiségének tartatott, sokban csak annak jele, hogy hátrább maradtunk, s egyszersmind legnagyobb akadálya haladásunknak. — Mert valamint a mívelődésnek közös foka szükségkép egy bizonyos közösséget idéz elő a népek politikai és társadalmi viszonyaiban is: úgy oly nép, mely társadalmi viszonyaiban és politikai institutióiban másoktól eltér, soha nem vehet részt az általános haladásban sem. Ezen nézetből indulva ki, s belátva mélyebb tanulmányaiból, hogy a bajokon, melyek jogviszonyainkban léteznek, egyes javítások által segiteni nem lehet, Szalay azon meggyőződésre jutott, hogy valamint jogi viszonyaink reformja minden haladásnak feltétele: úgy ez csak úgy lehetséges, ha egész